Emlékeztek középsuliban mindenki mekkora hatalmasnak képzelte magát, hogy majd mennyire tele lesz zsetonnal, megváltja a világot?

Nekem az égett be a memóriámba, hogy a nagypofájú osztálytársaim fennhangon ugattak, amikor valamin összekaptunk, hogy majd meglátom, ők (miután elvégezték a közgazdasági SZKI-t, haha) majd ilyen olyan sikeres üzletasszonyok lesznek én meg majd söpörhetem az utcát.

Most középvezető vagyok egy multinál. Ők meg vagy főállású anyák 0 nap munkaviszonnyal, vagy Fornettiben kiszolgálók vagy valami csirke feldolgozó üzemben állnak a sor mellett.

Nem mondom, hogy amit én véghezvittem az valami példátlan világsiker vagy tele lennék zsetonnal, mint Soros György de elégedett vagyok :)

Sosem agyaltam sokat ilyesmiken, nem paráztam azon sem, hogy dolgozni kell. Tanulni nem szerettem, két felvételi tárgyból színötös, többiből 3-4 voltam.

Aztán elkezdtem dolgozni, szerettem, máig is szeretem a munkámat (túlórázni nem szoktam, max ha fúrja az oldalamat valami megoldás), így a tudás mellé jutott lelkesedés is, és ez baromira kifizetődik, látszik.

34 évesen középvezető agyok egy piacvezető, párszáz fős (csak irodai dolgozók) magyar cégnél, van saját cégem, és néha tanácsadóként is dolgozgatok, nem panaszkodom.

Csináld, amit kell, koncentrálj arra, hogy bővítsd a tudásodat, és ne próbálj meg kibújni a munka alól. Úgyis észreveszik, és hosszútávon sok haszontól esel el. :(