Munkanélküli vagyok! Ti hogy élitek meg?

Nem tartozom a legjobbak közé, mégsem érzem magam semminek. És most emiatt te se érezd magad annak, mert így csak a saját esélyeidet rontod.

Örülök, hogy édesanyám válláról levehettem azzal a terhet, hogy már nem kell ellátnia, és ha netalán anyagi bajba kerülnék, ki tudom magam húzni a csávából. Letettem az érettségit és rá 1 hónapra kezdhettem is. Szerencsémre!

Egyáltalán, semilyen munka nincsen? Mert néha fel kell adni az elveket, sajnos nincs mese!...

Ne ítélkezzetek már olyan felett, akinek nem ismeritek az élethelyzetét.

Én is nemsoká pályakezdő leszek( diplomás pályakezdő, természettudományos végzettséggel, ami állítólag hiányszakma, de mégse kell senkinek.). És úgy néz ki, hogy nálunk se igazán van munka.(Békés-megyébe). Azért próbálgatom keresni, hogy hátha csak lesz valami. De elég ideges vagyok.

Két tűz között vagyok. És nem tudom mit kéne csinálni.

Külföldre én se akarok menni, de én nyelvet se beszélek normálisan. Egyébként nem biztos hogy az is jobb. Egy rokonom kiment Angliába. Ott is nehéz volt munkát keresni, ráadásul kirabolták (Iratait, pénzét,mindenét). Csak nagy nehézségek árán tudott hazajönni. Rossz belegondolni, hogy mi lehetett volna. Végül is majdnem ott ragadt hajléktalanként.

Itthon meg végül is ahhoz képest biztonság várta. Van hol laknia, van mit ennie.

Pest nekem is elég rossz lenne. Egyszerűen nem bírom azt a levegőt. Nem sokszor voltam ott, de akkor amikor Pesten voltam, szinte állandóan köhögtem. Itthon meg semmi bajom.

Végül is nem biztos, hogy az államnak jó lenne, ha Pestre mennék, mert akkor egy csomót költhetne az egészségemre.

Én még azért is nem akarok külföldre menni, mert szeretem Magyarországot, és szeretnék tenni valami értelmeset, ha csak kicsit is az országért. Végül is engem a jobblét sem vonz annyira, mert abban idegenül érzem magam. Például, ha egy kicsit modernebb házban vagyok, azt érzem, hogy nekem az nem való, én ahhoz túl falusi vagyok. És csak lerontanám a színvonalat.

Egyébként igazad van, én is azt érzem, hogy a távolabbi lehetőségek rosszabbak, mint itt. Az albérlet, meg a megélhetés minden pénzemet elvinné. És ehetném a kínai, meg a teszkós műkajákat, mert másra nincsen pénzem. Az egészségemnek biztos rosszabb lenne. Ezért gondolom, hogy az államnak se biztos, hogy az lenne a jó. Itthon van hol laknom, van kert, amiből el tudjuk magunkat látni, van vegyestüzelés, és vannak állataink. Ez biztonságot jelent, mert tudom, hogy nem fogok éhezni, nem leszek hajléktalan, nem fogok megfagyni a házamban.Itt kút is van, ahonnan a város fele hordja a vizet. De ha elmennék, nem vagyok benne biztos, hogy nem járnák úgy, hogy mondjuk annyi pénzem se lenne, hogy haza tudjak menni, és a végén hajléktalan lennék, vagy mondjuk nem lenne elég pénzem kajára. Mert ki tudja, hogy közbe nem lenne e még egy válság, esetleg az eddiginél nagyobb.

Meg most is vannak Pesten munkanélküliek, tehát ott is elveszíthetem az állásom. És ha itt is ott is ugyanannyi pénzből kellene megélni otthon könnyebb lenne. Meg én mondjuk gondolkozok 10-20 évet is előre, vagy a gyerekem jövőjéről. Esetleg addig lehet, hogy lesz újra válság, vagy még nagyobb. És vidéken lesz meg csak a létfeltétel lehetősége.

Persze én is nagyon szeretnék önálló lenni. Úgy vagyok vele, ha mást nem, hát leszek őstermelő, mert nekem arra van lehetőségem, van egy hektár földünk, ami most általában veszteséges, többe kerül művelni, mint ami megterem rajta.De ekkora földet kézzel is lehetne művelni, vagy lóval (az ismerősömnek van). Vagy mondjuk tennénk bele epret, vagy ribizlit. Annak nagyobb az értéke, és azt egyébként is kézzel szokás csinálni. Meg van kertünk, nekünk. Nagyszüleimnek is. Apa unokatesóinak a szüleinek megvan még a tanyájuk is. Egy másik ismerősöm is tanyából él, hozzá társulhatnák talán. Ha kevés is ez, de mégis valami.

És ha akármilyen kevésből meg tudnák élni, nem szeretnék segélyt se kérni. Nálunk is van olyan, aki kaphatott volna, de nem ment el. Nem szeretett volna odaélni kérni, mégis megélt. Pedig 2 gyereket nevelt.

Meg vállalhatok alkalmi munkát is. Pl. disznóvágáson segíteni, vagy bármi ilyen, ásni például. Úgy godolom, hogy valahogy mégis megtudok élni. Végülis a szüleimtől, nagyszüleimtől, akik tanyáról költöztek be a közeli községbe ( ma már város) eltanultam a túlélés művészetét.

Azt se érzem, hogy annyira rosszul élnénk, mert a szüleimhez képest luxuséletem van, mivel nekünk van áramunk meg, vezetékes vizünk. Az 50-es években is éltek Magyarországon emberek, és legtöbben mégis azt mesélik, hogy boldogak voltak. Most meg azért annál jobb a helyzet.

Engem még a föld is köt itthonra. Mert nem akarnám odaadni senkinek. Én úgy érzem, főleg a környezeti válság miatt, hogy egy idő múlva fontos lesz majd, és meg lehet majd belőle élni. Meg hogy most fontos, hogy a föld, kertek megmaradjanak. És főleg, hogy ne kerüljenek külföldi kézbe.