Hogyan szokjak vissza a munkába?

Egyetemista vagyok, még 3 félévem van hátra. A szüleim nem tudnak anyagilag támogatni, így nekem kell fizetnem minden körülöttem felmerülő költséget, tandíjat (mikor felvételiztem, abban az évben egyáltalán nem indult államilag támogatott a szakból), ebből adódóan ösztöndíjat sem kapok. Már lassan 2 éve dolgozom egyetem mellett, korábban nem is volt vele semmi problémám, a legelső félévben egy olyan munkahelyen dolgoztam, ami borzasztó unalmas volt, de mégis nagyon örültem neki és szívesen jártam oda, mert azt megelőzően egész nyáron hosszabb távú munkát kerestem eredménytelenül. Ezt követően 1 évig dolgoztam egy nagyvállalatnál, szerettem a munkát és egész jól is fizetett, de sajnos január 1-től áthelyezték a részleget az ország másik felére, így az megszűnt.

Január végén találtam egy adminisztratív munkát a Tesco központjában, de visszagondolva bárcsak ne találtam volna...csupa kosz volt minden, inkább fizikai munkának neveztem volna, mert mappákból kellett papírokat előkeresni, amik legtöbbször nem voltak meg, ráadásul a szekrények úgy meg voltak pakolva mappákkal, hogy nem egyszer a fejemre is borult pár darab. Az iroda zárt volt, óriási térben hegyén hátán az emberek, ablakot nem lehetett nyitni, nap végére mindig fájt a fejem, az emberek képmutatóak voltak, a hátuk mögött kibeszélték egymást, volt hogy felnőtt emberek összevissza vihogtak stb.

Március elejéig bírtam, utána otthagytam, mert mikor hazaértem mindig a sírás kerülgetett, más munka pedig nem volt. Utána elkezdtem keresgetni munkákat, voltam 3 interjún, a 3. helyre fel is vettek a múlt hét végén, pénzügyi gyakornoki munka. A gond csak az vele, hogy azon kívül, hogy 1 óra a vonatút a városba (ahol egyébként egyetemre is járok) még plusz fél óra lenne busszal az út, hazafelé pedig olyan rossz a csatlakozás, hogy a busszal nem érném el a vonatot így még egy órát várnom is kéne. Egyébként a cég szép tiszta, rendezett csak eléggé kieső helyen van. Az a gond, hogy pont két nagyobb város között lakom, mindkettő egy órára van vonattal és sajnos itt felénk elég nehéz munkát találni, szóval ennek a lehetőségnek is inkább örülnöm kellene. Nem tudom hogyan fogjam fel pozitívan a dolgot, jó lehetőség, visszamondani nem szeretném, de eléggé ijesztő, hogy ilyen sokat kell majd utaznom, illetve várakoznom. Néha elgondolkodom azon is, hogy talán vissza kellene mondanom? Csak akkor meg ott van bennem a kétség, hogy honnan lesz pénz...