Mennyire esélyes 30 éves kor előtt meggazdagodni?

Egyszerűbb elmenni egy IT-s specialistának, programozónak pl., azzal a megfelelő cégnél Magyarországon is 5-800 nettókat lehet keresni gond nélkül, külföldön még jobb a helyzet.

A cél emellett az, hogy közben a pénzed 70%-át el tudd tenni. Ha ez sikerül, akkor 10 éven belül összejön annyi pénz, amiből hasonló életszínvonalat tarthatsz fent az életed további részében, mint amiben addig éltél, nem fogsz függni többet a pénztől, és akár dolgozhatsz tovább is, ha akarsz. Persze ehhez a megtakarított pénzt nyilván be is kell fektetni, hogy passzív jövedelem legyen belőle.

Az a marha nagy baj ezzel az IT őrülettel, hogy nem mindenkit érdekel ez a dolog. És csak a pénzért elmenni IT dolgozónak számomra szánalmas és visszatetsző dolog.

Csinálja az, akinek ez a vágya, és már évek óta a programozás mozgatja minden fantáziáját.

De ne az, aki csak egy köteg pénzt lát benne, és a semmiből programozó vagy mérnök lesz, mert most ebben van a pénz.

Én pl nem mennék el sem mérnöknek, sem programozónak, mert hányingerem van, ha rágondolok azt kellene 12h-ban csinálnom, nem érdekel mennyire keresett, vagy menő. Üljön a gép előtt aki akar 12 órát, de én nem leszek az. Inkább elmegyek szakmunkára, és abban csinálok vállalkozást.

A Ti szokásotok, hogy villog a szemetek előtt a valag pénz, és akkor rohantok programozni. De nem mindenki ilyen.

Erről ennyit !

Jah már értem így a szitut. Oké.

Ha a kérdező milliomos szeretne lenni, akkor valóban menjen programozónak, vagy mérnöknek!

Egy a kérdés... Menni fog-e neki, ha esetleg az sem tudja mi az, csak kereset alapján választott szakot.

Pl. nekem nem vágyam a sok millió. Hanem a nyugodt élet, és normális életszínvonal, ha havi 300-350-et megkeresnék, onnan pénzben már nem lenne nekem tovább fejlődnöm, max szakmai tudásban, ha többet hozna, akkor azt nem tudnám mire költeni... Max nyugdíjra félreraknám...

Amúgy nem értem a kérdező mit ért meggazdagodás alatt. A8-asokkal akar szaladgálni? Ha igen, mi célból? Felvágni, hogy Ő "valaki", esetleg napi 2 nőt felcsinálni a segítségével? Vagy Hawaii-on szeretne egy üdülőt és koktélozgatni? Sohasem értettem, miért ennyire nagy fíling ez. Nyáron egy kétszer átélni oké nyaralás alatt, de egész életben... Tuti, hogy hamar elkapná a depresszió, amit a pénz szaga sajnos nem gyógyítana meg...

De ő tudja...

Én programozó vagyok, igaz nem keresek 500-800 nettót, hanem ennél jóval kevesebbet, ezzel együtt 21/23-assal nem értek egyet, 22/24-essel meg igen.

Az a helyzet, kívülről nagyon szépen hangzik, hogy 500-800 nettó, azonban tegyük fel, valakit nem érdekel, a pénz miatt mégis ezt a szakmát választja. Na, az ilyen ember képes lenne-e előbb az egyetem, majd a munka mellett is feláldozni a szabadideje egy részét, hogy folyamatosan fejlessze a tudását? Mert mindebben nagyon sokat segít az érdeklődés, hogy ne égjen ki belőle, ha viszont csak a pénz van a szeme előtt, akkor kétlem, hogy ilyen erős legyen ez a motiváció. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy mindez már a többségnél kisiskolás korban elkezdődik, már akkor is ott kockultunk a gép előtt, én például az első programomat 8 éves koromban írtam egy Commodore-on. Ok, ez nem feltétlenül szükséges, sőt, nem feltétlenül abból lesz a jó programozó, aki korán kezdi, de később a folyamatos tanulni akarás kötelező, ha nem akar az ember lemaradni.

És ugye akkor még nem is beszéltem az ehhez szükséges intelligenciáról, nem hiszek az általános intelligenciában, de a programozáshoz kell egy fajta, ami nincs meg mindenkinél, sokszor más területen kimondottan okos embereknél sem.

A másik, hogy itthon 500-800-at kevesen keresnek 20 éves koruk előtt, 30 után viszont azért bőven akadnak ilyenek. Ezzel azt akarom mondani, hogy pont abban van a lehetőség, hogy az ember fejlődjön és előbbre jusson, egyre nagyobb szakértője legyen bizonyos területeknek (nem mintha más szakmában ez máshogy lenne), tehát anyagi szempontból 30 körül leállni nem lenne értelme annyi befektetett munka és tanulás után, pont amikor már jó a kereset.

Így van ahogy az utolsó írja

Felejtsük már el ezt az elmegy annak meg amannak mert azzal sokat keres...

Mindenki annak menjen el, ami érdekli, és abban legyen profi. Ellenkező esetben egy kiégett robot lesz belőle.

Hidjétek el, a pénz nem minden, hibába van ez a fejetekben. Legyen meg az anyagi biztonság és kész.

Persze aki a torta összes szeletét akarja felzabálni, annak lehet ezt taglalni....

Én a világ összes pénzéért sem lennék sem mérnök, sem programozó. Nemhogy nem érdekel, hanem próbáltam a programozást, utáltam... Akkor kényszerből tanuljam ki, mert ebben van pénz? Hagyjuk már... nevetségesek az emberek !

Hmm, én külföldre mennék a kérdező helyében egy olyan országba, ahol a fizetésekből jól félre lehet tenni a költségekhez képest, hiányszakmát tanulnék (van jó sokféle, és ha nem is hiányszakma, akkor is megnézném, az álláshirdetéseket, hogy hol és miből keresnek szakembert), ezekből választanék egy olyat, ami érdekel is, és passzol is hozzám, és lehet vele akkor is munkát találni, ha nem anyanyelvi szinten beszélem az adott ország nyelvét, csak mondjuk társalgási szinten nem vennék hitelből új autót, beérném egy kisebb lakással, biciklivel járnék dolgozni, amennyiben megoldható. Közben átértékelődhetne bennem, hogy mi is igazán fontos az életben, rájönnék, hogy a nyugalom, az emberi kapcsolatok, és valamilyen élvezetes tevékenység, ami közben repül az idő.

Ha elég pénz összegyűlt, hazaköltöznék, vennék belőle egy kis házat, vagy lakást egy nyugodt környéken, de egy nagyobb városhoz közel. A félretett, de időközben befektetett pénzemet kamatoztatnám, mellette részmunkaidős állást vállalnék, illetve azzal foglalkoznék, amit szívesen csinálok.

Persze még egyetemi éveim elején engem is az érdekelt, hogy legyen pénzem, találjak valamilyen multinál egy jó zsíros állást, aztán középvezetőként vigyem haza a zsét, vegyek BMW-t akkor is, ha nem használom, és Bora-Borára menjek nyaralni, lehetőleg évente 3-szor, de minimum kétszer.

Aztán az emberben úgyis átértékelődnek jó esetben a dolgok. Rájöttem, hogy a pénz csak részben növeli a biztonságérzetet, nem lehet rajta igazi szeretetet venni. Ételt, és fűtést persze igen, és ez sem mellékes. De Kérdező, mi lesz, ha mondjuk 30 éves vagy, és gazdag vagy? Onnan mi a következő lépés? Még nagyobb gazdagság? Mennyi az, amennyitől már gazdagnak érzed magad? Vagy sikerre vágysz, szakmai elismerésre? Vagy csak szimplán a pénzre? Lesznek körülötted barátok, család, akivel megoszthatod a pénzed? Örömmel mesélsz majd másoknak a munkádról?