Tényleg vannak emberek, akik motiváltak abban, hogy másnak pénzt csináljanak?

Tegyük fel, dolgozom egy gyorsétteremben. Hogy várhatja el a főnök, hogy én már az interjún is ujjongva meséljem neki, hogy az az álmom, hogy náluk dolgozzak és szeretném minél siekresebben végezni a munkám? Miért, ha 100 hamburgert adok el, nem 120-at, akkor kinek lesz jobb, nekem? Nem, a tulajnak (és azt tegyük hozzá, hogy a 100 hamburger mellett ugyanannyi embert foglalkoztatnak, mint a 120 vagy akár a 200 mellett, ugyanis őket nem érdekli, ha ájulásig hajtják az alkalmazottakat, nem, ha eddig 110%-ot teljesítettél, idővel teljesíts 120%-at is). Az meg kit érdekel, hogy a főnöknek havi 10 millió jön be vagy 10,1 millió, ezért ki képes tönkretenni magát idegileg, fizikailag, miközben ő csak minimálbért keres vagy alig afelett?

Tudom, a kérdés és a stílus is elég bicskanyitogató lehet, kicsit talán indulatból is írom, amit. Nemrég összevesztem ezen a cégvezető ismerősömmel, ő szerinte ugyanis teljesen magától értetődő, hogy a munkaerő mindent, 150%-ot belead a munkába havi nettó 110ezres fizetésért és mégcsak nem is reklamálhat. Szerinte teljesen rendben van, ha az alkalmazottjai ingyen néha ottmaradnak túlórázni és mindezért még nem hogy nem reklamálhatnak, de még legyenek hálásak, mert van állásuk. Olyan, aki 15 éve nála van, nem keres többet nettó 130-nál, miközben ő havi sokmilliót zsebre tesz.

A másik meg, mikor a nagy multik elvárják, hogy -bár megfizetnek- de ezért mindent adj fel a életedből és szinte csak a munkádnak élj. Mégis, hogy élhet valaki csak egy olyan cégnek, mint ezek az itteni multik? Hogy adhatja fel valaki egy ilyen szervezetért az életét, a szeretteit, a hobbiját, a szabadidejét (az idővel jelentkező betegségekről nem is beszélve).

Mint pl. a párom főnöke (külföld). 50 körüli nő, elvált, a házassága a munkájára ment rá. A gyerekei messze költöztek, egyedül van. Mindene a munkája, reggel 6-tól délután 5-6-ig a cégnél van, a szabadságán és hétvégente is bejár. Ja, és nem ő a tulajdonos. A tulaj heti egyszer, ha ránéz a munkásaira, azonkívül éli a kis luxus életét ki tudja melyik villájában. Luxus autókkal jár, méregdrága öltönyt visel, sorolhatnám. Mégis mit érdekelje akkor a páromat, hogy neki egy nap 10 euróval több vagy kevesebb fog jutni, miközben meg ő alig kap többet a minimálbérnél? Csak azt nem értem, milyen jogon várják el a hűséget és a motiváltságot.