Örökre gyárban kell dolgoznom? Vagy van még valami remény változtatni?

Visszaforgatnám az időt, hogy bekerüljek állami egytemi képzésre.

Most már remekül látod, vagy vért izzadsz és meló mellett elvégzel egy értelmes szakmát / egyetemet (gondolom nem támogatnának szüleid) vagy maradsz örökre gyári melós.

Diákhitel2 és egy jó egyetemi képzés.

Nem hiszem, hogy a városodban egyetlen szak indul csak.

Nem kell örökre gyárban dolgoznod. Van remény.

Mit tennék?

Először is lenyugodnék. Nem kapkodnék össze vissza. Pozitívumként értékelném, hogy van munkám. Ha úgy ahogy megfelel a mostani hely maradnék. Hoztál döntéseket fiatalon, ezzel nincs gond, de tanulj belőlük.

Elkezdenék gondolkodni mit szeretnék:

-mit szeretnék csinálni, mivel foglalkoznék úgy általánosságban: természet, gyerekek, alkotás, mozgás, beszéd,utazás, evés stb. (mi a hobbid egyébként/gyerekkorodban mi kötött le nagyon?)

-milyen képességeimet szeretném használni: számolás, térlátás, empátia, segítőkészség, monotonitástűrés, nyelvtudás, írás stb.

-milyen képességeimet akarnám fejleszteni: nyelvtudás, számítógép, kommunikáció stb

-ezekből összetennék egy (határidős) távlati célt

-tanácsot kérnék egy hr-estől ahhoz az úthoz amit be akarok járni---->jobangel.blog.hu (ő nem hr-es, de segít)

-a holtidőket összeírnám és olvasásra, tanulásra használnám, még akkor is, ha az esetenként 5-10 perc

Ennyit tudtam most mondani, remélem hasznodra válik.

Ugyanez a problémám.Elmentem adminisztrátornak közigazgatásba agrármérnök diplomával.

Igaz nem volt más választásom mert ugye munkanélkül voltam pályakezdőként már lassan egy éve,és mindehol úgy kezdik,hogy 3-5 év gyakorlat.Gondoltam,sebaj,ez is valami,majd lesz jobb.A baj csak az,hogy ettől még ugyanúgy nem lett releváns szakamai tapasztalatom,és ugyanúgy nem kellek sehová.Továbbképzésre/átképzésre nincs pénzem.Mostmár örökké 85 ezer forintot fogok keresni(hacsak nem emelnek jelentősen a bértáblán)?Elekserítő....Nem tudok enyiből önálló életet kezdeni,elköltözni végleg otthonról(pár évig a barátomnál laktam,de amikor szakítottunk kénytelen voltam hazajönni). Pedig már 28 éves vagyok...Ja és senkinek nem kell egy olyan nő aki ennyi idősen még otthon lakik(ma már ez nem csak a pasiknál van így),ráadásul a korom miatt is félnek tőlem mert biztos "rögtön" szülni akarok.

milyen szakmáid vannak?

az a megoldás pedig. nincs pénzed egyetemre, se új szakmára, mindig nem kezdhetsz új életet, és ha lenne is vaami, ugyanúgy ott tátong a 1,5 év.

mindegyik munkáltató rosszallóan fog kérdezni ha látja menyni időt vesztegettél el, egyszerűen mondd meg, hogy eddig nem vettek fel sehová mert keveselték a tapasztalatod. ha már unod a hazudozást, egyszer mond meg őszintén, lehet másképp állnak hozzád.

gondolkozz munkáltató fejjel, hogy mit akarnál látni egy önéletrajzon napi 100 pályázó között, hallani magadtól egy interjún napi 10 interjú között.

és legfőképp ne dobozban gondolkozz, hanem mindig próbálj új lehetőségeket

"Jobb, ha úgy élünk, mint ahogy gondolkodunk, különben úgy fogunk gondolkodni, mint ahogy éltünk. - Paul Bourget"