Ti elmennétek az első minimálbéres munkahelyre így? Tényleg ezt kellene tennem?

Kedves kérdező!

Én teljesen megértelek. Hozzáállásotok teljesen normális! Az olyan ember ne oktasson ki senkit, aki ő sem volt különb, sőt.. A mai fiatalokat senki nem érti meg még a saját szüleik sem.

Felnőttek vagytok, abba, hogy ti hogyan éltek, mit dolgoztok és mikor abba senkinek sincs beleszólása! Írtad, hogy van annyi megtakarításotok, ami évre elegendő még akkor is, ha egyikőtök sem dolgozik. Ez némi biztonságot nyújt. Ez idő alatt talán találnátok olyan állást, ami a szakmádba vágna vagy legalábbis megközelítené a szakmát. Mivel a párod már dolgozik, így könnyebb és a megtakarításotok is gyarapítani tudjátok azt. Ahogy írtam az elején, ne törődj mások mit mondanak, ez a ti életetek! Szerintem irigyek rátok! Hogy úgy is van pénzetek, hogy nem dolgoztatok és elvoltatok így is. Szerintem erről lehet szó! Fel a fejjel, a negatív kritikákat meg engedd el a füled mellett!

Az mindenesetre érdekes, hogy kik pontozzák le a hozzászólásokat!

Javaslom, hogy a szülők és károgók tanácsait ne fogadjátok meg, mert mindkettő hülyeség.

Azért van a megtakarítás, hogy ne kelljen minden sz*r melót elvállalni. Így, hogy a párod eleve többet fog keresni, mint amennyi a megélhetéshez szükséges bátran keresgélj még.

Ha 3-6-(amennyi a tűrésidőd) hónapig sem találsz megfelelőt, akkor lejjebb adhatod az igényeidet, de addig szerintem próbálj egy jobbat kifogni.

Amit viszont javaslok: amennyiben állást keresel valóban keress. Napi 8 órában foglalkozz ezzel.

Találd ki, hogy mit szeretnél dolgozni, nézd meg hogy hol lehet olyat dolgozni és hogy mi kell ahhoz a munkavégzéshez. Ha nincs meg valamilyen képzettséged, akkor tanulj rá. Írj cégekre és pozíciókra szabott önéletrajzot, stb.

Ha ebben az országban akarsz állást keresni, akkor nem lehetsz válogatós, sem finnyás.

Külföldön még oké, hogy nem vállalsz el, akármilyen melót, mert simán bejöhet a képbe egy jobb lehetőség, de ez sajna a mi kis országunk, ha nem vagy valakinek a valakije, akkor el kell vállalnod azt, ami adott.

Operátor vagyok soron, 4 műszakban, holott beszélek idegen nyelveket és különböző iskoláim vannak. Hiába tanultam jól, a családomnak nincsenek kapcsolatai és nekem sem.

Nem szeretnék örökre operátor maradni, de nagyon rossz helyzetben vagyunk így el kellett vállalnom.

Azért meg nem kell megsértődni, mert a rokonok állás hirdetésekkel nyaggatnak, tudom idegesítő, velem is ezt csinálták, de az ő unszolásukra vállaltam állást, aminek köszönhetően egy kicsit jobban be tudok segíteni itthon. Azért én emiatt nem szakítottam volna meg a kapcsolatot velük.

Az jó dolog, hogy a párod jól keres és eltart, de gondolnod kell arra, hogy mi lesz ha... és most sorolhatnám, hogy milyen eshetőségek vannak, amik ha ne adj isten bekövetkeznek nagyon megütheted magad.

Nagyon sok ember mit nem adna azért, hogy abban dolgozhasson, amit tanult. De nagyon sok embernek nem jön össze és nincs idő a kesergésre, el kell vállalni, ami épp az ölünkbe hullik, mert sosem tudhatjuk mit hoz a holnap.

Saját tapasztalat.

Tudom, nem fog tetszeni a válaszom, de ebben az országban sajnos nagyon nagy az esély arra, hogy a vágyad nem teljesül egyhamar.

Gratula!

(Látod, mennyire nem érdemes a károgókra hallgatni?)