Ti elmennétek az első minimálbéres munkahelyre így? Tényleg ezt kellene tennem?

2 diplomám és mellett 2 OKJ-s felsőfokúm van. Ha munkanélküli lennék, beadnám az önéletrajzom minden olyan helyre, ami csak egy kicsit is hasonlít a szakmáim valamelyikéhez. Aztán, ha találtam egyet és tetszik maradnék, ha nem akkor onnan folytatnám a keresést. "csak" azért, mert a férjem el tudna tartani, tuti nem űlnék itthon. Operátori állást én sem vállalnék, de multicégeknél körülnéznék minden normális állásban. (bármilyen irodai munka). Multi cégek után mennék az állami szférában kérdezősködni, de többnyire ott kihalásos alapon kerül be új ember. Ha ez sem jön be, akkor körül néznék egyéb helyeken (pláza, utazási iroda, bank, civil szervezetek, valamilyen ügyfélszolgálatis munkakör egy mobilszolgáltatónál) magyarán folyamatosan adnám lejjebb az igényeket. Betaníott munkát csak akkor vállalnék, ha a család éhenhalás küszöbén álltunk. S nem csak azért mert derogál, hanem mert tudom milyen, érettségi előtt volt szerencsém nyáron melózni egy többszakos normarendszerben dolgozó soron. Háát, köszönöm nem. Akkor inkább takarítok lépcsőházakat.

De lényeg a lényeg, hogy minden követ megmozgatnék, hogy viszonylag normális állásom legyen. Én nem bírnék otthon űlni, de én ilyen tipus vagyok. Terhesen is , szinte a melóból mentem szűlni. Ennek ellenére, anyóst, anyádékat nem értem. Ha nem szóród a pénzt, nem értem minek szólnak bele, ha ez a párod és a Te megállapodásod.

Egyik barátnőm 2 diplomával ment plázába. 2 napot dolgozott, 2 nem. Volt ideje állást keresni, nem egész 4 hónap alatt talált egy számára álom melót. Azt mondta, ki lehetett bírni. Szétolvasta magát, nyilván lelkiismeretesn végezte a munkáját, de közel sem akkora felelősség, mint az eredeti állása.

Egyébként akármilyen munkaidőben vállalsz állást, interjú időpont nem úgy van, hogy holnap reggel 9:30-ra menj oda, hanem egyeztetnek veled, és délután is van lehetőség interjúra menni. Én mindig munka mellett keresetem az új állást és soha nem volt ebből gond.

Én mikor végeztem az egyetemen téli félévben, már 1,5 éve dolgoztam, végzés idején ahol dolgoztam, az szakmai munka volt, de keveset és feketén fizetett, meg nem éreztem, hogy szakmailag fejlődni tudnék, ezért folyamatosan munkát kerestem. Egyszer voltam állásinterjún úgy, hogy a munkahelyemen hazudtam, aztán kaptam pár próbamunkát, amit otthon megcsinálhattam, és akkor szembesültem azzal, hogy nem fog menni az álláskeresés és a munka együtt, mert az aktív álláskeresés sok időmet felemészti. Így február végén "felmondtam" (idézőjel, mert a titoktartásin kívül nem is volt papírom róla, hogy ott dolgozok), és végül csak májusban kaptam munkát, viszont nem bántam meg a dolgot, mert az új munkahelyem minden szempontból jobb volt.

Viszont a 3 hónap alatt én kezdtem elveszíteni a reményt, ezért 1,5 hónap után már minimálbéres, nem szakmai munkákra is jelentkeztem, elég sok helyre. A tapasztalatom az volt, hogy ezekre még sokkal nehezebb bekerülni, mint szakmai munkára, mert minden szakmai képzettséget vagy ismeretet nem igénylő munkára 1000 ember jelentkezik, így minimális az esélye, hogy pont téged választani.