Akinek nem megy a matek diákévei alatt ássa el magát a munkaerőpiacon?
3 éve érettségiztem. A volt osztályomból 12-en olyan egyetemi szakra mentek ahol kőkemény matek van (pénzügy-számvitel, mérnökinformatikus, villamosmérnök, gépészmérnök, ill. egyéb gazdasági és műszaki szak). A 10 emberből csak 3-an voltak akik tényleg jók voltak matekból a többiek mind vért izzadtak (magántanárhoz jártak stb.), hogy összehozzanak egy jó matekérettségit és bekerüljenek az egyetemre.
A lényeg, hogy az elmúlt 3 év alatt 12 ismerősömből összesen 4-en maradtak a választott pályán, a többiek vagy abbahagyták vagy szakot váltottak mind a matek miatt.
Ha megnézzük a állásokat akkor láthatjuk, hogy csak a fenn említett szakmák (és egypár kivétel pl. orvos) biztosítanak olyan fizetést ami mellett nem kényszerülünk éhenhalásra. Azonban ezeket a szakmákat tényleg jóformán csak azok tudják elvégezni akik az átlagnál jobbak matekból. A többi emberrel mi van? Milyen lehetőségeik lesznek a jövőben?
Apósom, szobafestő-mázoló. Az egyik legjobb szakmájában képzi magát folyton.
Ők nagyon jól megélnek.
Mondjuk ott nem az irodában kell tespedni.
Jó neki, mert itt a környéken minden szakmunkás gyárban dolgozik az apámtól kezdve (hegesztők, szobafestők, kocsiszerelők, szérialakatosok, asztalosok stb.). A volt általános osztálytársaim, akik szakmunkásba mentek szintén vagy segédmunkásként tengődnek az építőiparban vagy erdőben feketén fát termelnek (már amikor van munka) vagy gyárban dolgoznak, esetleg mosogatnak külföldön. Én érettségi után 2 éves szakmára mentem (szakács), 1 éve végeztem azóta nem találtam munkát, mellette nyelvet tanultam.
Én pont azért nem mentem egyetemre, mert tudtam, hogy nem bírnám a matekot (büfé szakra pedig felesleges lenne elpazarolni az állami finanszírozású éveket) és akkoriban azt hittem, ha elvégzem a szakács szakmát akkor kimegyek külföldre és Hawaii lesz.
Tehát abszolút, de nem értem miért élezted ki a mondandód végét ilyen irányba.
A fenn említett osztálytársaim közül akik egyetemre mentek egytől egyig dolgoztak az iskola mellett és a többségnek a szülei szintén szakmunkások.
Megbuktam középiskolában elsőben matekból. Utána végig kettes voltam a többi tantárggyal egyetemben. Fizikához és kémiához közöm sincs, főleg az utóbbihoz és negyedikben olyan érettségit produkáltam külön tanár nélkül (kivéve a matekot, mert abból hetente eljártam egy fél órára valakihez), hogy "második helyezett" lettem az osztályban.
Utána egyből OKJ-s képzést végeztem, levizsgáztam két nyelvből középfokon és jött az egyetem. Na egyetemen most fogynak el a tárgyaim és ezek közül az egyik pont a matek, mert ugyan nem izzadok vért, de valóban nehezebb nekem, mint azoknak, akik jobbak voltak végig matekból. Rengeteg összefüggést én itt tanultam meg, amit már középiskolában tudni kellett volna, de megoldható. Minden más tárgyat teljesítettem általában elsőre, még olyanokat is, amiket mások második, vagy harmadik felvételre tudnak csak abszolválni.
Építészmérnök leszek és határozottan mondhatom, hogy attól még, mert valaki jó matekból, nem lesz jó mérnök, sőt. Egyes szaktársak akkora baromságokat képesek tervezési vagy szerkezeti tárgyakból csinálni, hogy siralmas. Én általában megértek mindent amit kell és még én szoktam ezeknek az okostojásoknak segíteni.
Úgyhogy azt mondom, hogy ne arra alapozz, hogy milyen lett az érettségid, vagy milyen tanuló voltál középiskolában, hanem próbáld meg. Az első, vagy legkésőbb a második év végére úgyis kiderül, hogy mennyire megy, vagy sem az adott szak. Nálunk a második év végére a fele banda kihullott, utána már nem volt annyira vészes a veszteség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!