Mit gondoltok a külföldi munkavállalásról?

Akinek van kedve és megteheti, hülye lenne kihagyni. Újra 20-as éveim elején lennék lehet én is mennék.

A kérdés, mit értesz ez alatt. Hogy kiköltözöl, és kint élsz, kint dolgozol? Vagy hogy kimész, és hetente, havonta vagy még ritkábban hazajössz, de a családod itt van? Vagy hogy magyarországi bázissal naponta ingázol?

A külföldi munkavállalás jó, ha vannak céljaid. Amit az előző ír, hogy külföldön minden rosszabb, az egész egyszerűen badarság. Ha az ember nyitott, akkor nagyon is élhető, sőt, és nem csak a pénz miatt. A kaja pedig szintén jóval változatosabb mint Magyarországon. Nyitott szemmel kell járni, nem begubózni, mert ha valaki csak sóvárog állandóan a magyar dolgokért, az nem fogja bírni. Az meg hogy külföldön nem lehet barátságokat kötni, szerelmesnek lenni, szintén nettó baromság. Így 7,5 év külföldi élet után bőven van tapasztalatom, hogy igenis lehet. A barátnőm jelenlegi is egy helyi hölgy, nem magyar, és semmi gond nincs evvel.

utolso veled értek egyet! én itt mentem férjhez, nekem a családom lényegében már a férjem családja. egyedül anyukám van otthon.. évente kétszer meglátogatjuk. a kaja jobb, barátok vannak, szerelem van, munka van, bár közelharc folyik érte :D saját tulajdont össze lehet hozni..bár tény és valo, hogy ezen a környéken egy 50nm-es lakás ára 90 millio forint körül van.

Nagyon nem mindegy, melyik országban vagytok, azon belül, melyik részén, és az sem elhanyagolható, milyen életszínvonalból milyen életszínvonalba mentek át. Nekem London egy büdös, koszos, zsúfolt nagyváros. Jók a parkok és az edzőtermek, de amúgy nehéz olyan jó kapcsolatokat kiépíteni, mint otthon, mert elfoglaltak az emberek, és nagyobbak a távolságok. Nem lehetetlen, csak nehezebb. New York meg egyenesen undorító nekem. Mindenki maga dönti el, kinek mi a fontos. Nekem fontos a kaja, mert otthon a kertből szedhettem paradicsomot, ami vegyszermentes volt, családi házban lactam és volt kertünk, zajmentes környezet. Londonba egy kis luk is nagyon drága. Tehát nézőpont kérdése. Nem vagyok beszűkült, mert 6 éve élek itt, van választék mindenben, csak valaha próbáltál jobbat, ahhoz képest ez egy trágyadomb, de apénz jó, ezért érdemes pár évig kapirgálni, és szakmai tapasztalatot gyűjteni, meg tőkét. A kérdező elég szűkre fogta a kérdését, nem lehet kihámozni, tulajdonképpen mire kíváncsi? Hozzáteszem, aki Budapestről jön, annak a külföld nem is külföld, mert Budapest is egyre jobban hasonlít a többi koszfészek multikulti ország nagyvárosaihoz. Nem rasszistázásból mondom, de vannak feszültségek, és ez csak növekedni fog, mert Londonba is érezhetően nehezebb munkát találni. Egyre jobban utálnak minket, illetve egyes kelet európai országból érkezőt. Ti hol vagytok? Nem érzitek?

Én dolgoztam Angliában, Belgiumbam, Izraelben, Ausztriában, Svájcban végül Franciaországban kötöttem ki. Én is kertesházbol, vidékröl indultam el...de én épp ezért nem is szeretem, nekem egy lakás tökéletesen megfelel :D nem kell több, nagyobb. Én nem éreztem azt egyik országban sem, hogy utálnának bennünket.

A lehetőségek szűkültek be, de engem konkrétan a főnököm a származásom miatt szidalmazott, hogy mi magyarok milyen hülyék vagyunk, meg hogy semmihez nem értük. Angol headchef volt.

Összességében lehet jónak nevezni a lehetőséget, mert külföldön ismeri meg jobban magát az ember. Ott derülnek ki, mik az igazán fontosak a számára. Ott ébred rá, milyen csodás a mi országunk és milyen boldogtalanok benne az emberek egyes helyeken. Én imádom a hazám, és Hajdúszoboszló után egy Londoni élet fényévnyire van egymástól. Tanultam az évek alatt olyan dolgokat, amik hasznosíthatóak itthon, sok pénzt gyűjtöttem, csak ezért jöttem ki. Aki életvitelszerűen be tud épülni, beházasodni egy másik ország szülöttjébe, az már egy másik dolog. Az már nem munkavállalás, az új életforma. Az észre se vesz olyan dolgokat, amiktől én már haldoklom. Tehát ezért szét választom a kalandvágyból, kíváncsiságból kijövőket és az anyagi haszonszerzés céljából érkezőket. A kíváncsiak gyakran kint ragadnak és jobban érzik magukat kint, a magam fajták pedig hazajönnek. Nagyon nagyon sok pénzt kéne nekem fizetni, hogy hajlandó legyek külföldön maradni, ezért írtam a banki melót. Az átlag munkás nem keres annyit, hogy olyan életvitelszerűen éljen, mint egy hazai születésű. Nem engedhet meg annyit magának. A landlordom kerek perec azt mondta, azért várja a választásokat, mert abban reménykedik, a konzervatív part olyan befolyásra tesz szert, aminek következtében a bevándorlókat ki lehet dobni az országukból. Elpanaszolta, hogy túl sok kelet európia szül ide gyereket és még hoznak is, felveszik a sok szociális támogatást, elvesszük az angoloktól a munkát, stb. Tehát kellemetlen dolgok ezek. Persze az is csípi a szemüket, hogy nem náluk költjük el a megtakarított pénzt, hanem kivisszük az országukból. Ezt az inget magamra vettem, mert én valóban minden vasat félreteszek, amit csak lehet, és otthon költöm el, ezzel támogatom a hazai családokat. De sokat hagyok nekik is, mert fizetek albérletet, veszek kaját, utazom, veszek ruhát, fizetem az adót. Az is tapasztalat, hogy két kaszt van mindenhol. A helyben született, és a többiek. A lengyelek őrült jó viszonyban vannak a magyarokkal. Ők a testvéreink, van köztünk valami megfoghatatlan belső szeretet, kötődés. Én otthon nem tapasztaltam Magyar és Magyar között olyan viszony, mint Londonba Magyar és lengyel között. Ez kicsit fáj, és nem értem az okát.