Miért fogom ki az ilyen munkahelyeket? Ti mit tennétek a helyemben?

25 éves lány vagyok, két nyelven beszélek, logisztikát végeztem. A legelső munkahelyemen három évet töltöttem el, imádtam azt a helyet, a munkát a kollegákat, stb. Sajnos az anyacég csődbe ment, így sorra jöttek a leépítèsek, vezetőváltások tehát kerestem másik munkát ahol úgy bántak velem és a kollégákkal, mint a kutyával. Folyamatosan le akartak vonni a fizetéaünkből, napi 13 órát dolgoztam a semmiért és állandó volt a lelki terror. Ezt fél évig tűrtem, és újra váltottam. Jelenleg az èpìtőiparban vagyok beszerző és az elején imádtam a helyet, de a már régóta itt dolgozó kollégák nem a legvbarátságosabbak az újakkal. Mondjuk engem szeretnek, de a betanítás egyelő volt a nullával. Az elején ezt annyira nem éreztem, de most egyre nagyobb a nyomás és seni nem hajlandó segíteni, pedig rengeteg műszaki dolgot kell tudni,mondván ezt kb az anyatejjel kellett volna magamba szívni. A gond az, higy itt hatalmas pénzekkel játszom, tehát nem értem miért állnak így hozzám/hozzánk - merthogy a többi új kolléga is érzi a kirekesztést. Higgyétek el, nem akarok munkahelyről munkahelyre ugràlni, de nem tudom akkor mit tegyek. Tudom, kapni fogom hogy örüljek h van munkám, de nem értem miért kéne 25évesem kompromisszumot kötni, csak azért h az önéletrajzom jól nèzzen ki. Pedig higgyétek el, nem vagyok se mihaszna se semmirekellő, aki nem akar dolgozni.