"Nincs állásod? Inkább büdös a munka, mi? Költözz el másik megyébe, fillérekért bérelhetsz szobát, és buszozni se fájjon már, ha messzebb kapsz szobát. " Komolyan van, aki így gondolja?

Gondolod te, hogy mindenki anyucival él...

Külön kiemelném, hogy a gondolkodásmódodnál is szánalmasabb, hogy minden válasz le van pontozva 0%-ra. Ez egyszerűen gyerekes.

Én kisvárosban élek nem faluban, és legszívesebben felmondanék a mostani munkahelyemen, de igazából el sem kellett volna vállaljam - így utólag.

VISZONT én is a szüleimmel élek, de NEM TEHETEM meg, hogy ne szálljak be a rezsibe és a kajába!

Akinek nincs melója és otthon lógatja a lábát munkanélküliként, az azt gondolja, hogy a szüleinek annyira jó, hogy a felnőtt gyerekét még mindig el kell tartani?

Nem értem én ezt a felfogást... Nekem lesűlne a pofámról a bőr, ha nem lenne munkám és elvárnám, hogy a szüleim eltartsanak. Legalább törekedhetnél arra, hogy másik helyen is keress melót, mert nem fog az öledbe pottyanni.

Igen, itt rossz helyen kérdezel, mert itt mindenki így gondolja.

Én is kifejtettem már ezt itt százszor és szalonképtelenebbnél bunkóbb módokon hordtak el itt engem mindenféle lusta munkakerülő embernek.

Ehhez képest az összes ismerősöm pont így gondolja, mint te vagy én.

Ne itt kérdezd meg.

Igen, én elismerem, ha valaki egyedülálló, akkor nyilvánvalóan költözik ahol van munka. Ha keres annyit, hogy fussa albérletre. De ez nem a minimálbér, és hangsúlyozom, hogy egyedülálló!

Én ebben a cipőben járok:

vidéken (nem tanyán, megyeszékhelytől 10 km-re) lakom, saját tehermentes házban. A megyeszékhelyen nem tudtam elhelyezkedni, ezért most 40 km-re ingázom. Így is 100.000 ft a benzin, de mázlim van, mert a cég kifizeti. Szerintem az egyetlen az országban. Ha nem fizetnék, már nem is mennék, mert a fizetésemnek kb. a fele elmenne benzinre, és én még a magyar viszonylatok közt nem keresek rosszul.

Igen ám, de viszik a melót Pestre, nagyvonalúan állítólag átvesznek minket is. Ott már nem fizetnek a benzinre csak 9 ft-ot. És most itt van mindenki meglőve, mert persze nem akarunk menni, helyben meg semmi munka. Voltam én interjún már 60-70 km-re is innen, de persze a benzint nem állják, ha meg a benzinpénzt rászámoltam a bérigényemre, hanyatt vágták magukat.

Volt ahol egyből felajánlották a munkásszállót, és csodálkoznak, hogy miért nem költözöm?

Könyörgöm 40 éves vagyok, hát tán csak normális dolog, hogy van családom, és esetleg nem csak hétvégén szeretném őket látni.

Ha keresnék havi 500 nettót, nem lenne gond nekem a benzin, sem az albérlet, mert ugye mindig azzal jönnek, hogy a magyar lakosság nem mobil. Bezzeg külföldön nem gond. Hol keresünk mi annyit, mint pl. egy angol átlagember? Egyébként van nekem külföldi ismerősöm, igenis gond ez ott is. Ne a filmekből induljunk ki. Ott sem veszik szívesen, ha valaki messziről jár, mert akkor fáradt lesz, elkésik, nem akar bent maradni túlórázni stb.

És elég nagy marhaságnak tartom a fizetésem 60-70 %-át

benzinre vagy albérletre költeni, miközben ott a családi házam. Eladni most nem lehet semmit, ki meg nem adom, mert ne lakjon senki idegen a házamban.

Erre megmondták itt a fiatal milliomosok, hogy ez mind kifogás, de igazából lusta vagyok én dolgozni.

Mit vársz, itt semmi empátia az emberekben.

13:

Akkor nem értetted jól, amit az előzők mondtak.

Csak pár dolog:

30-35 évesen legyen saját lakása/háza legkorábban mindenkinek. Korábban nincs értelme, mert amíg fiatal az ember, saját magával tol ki, ha leköti magát egy konkrét helyen. Semmi baj azzal, ha valaki saját házban él, mint te.

31 éves koromig albérletben éltem, 37 éves koromig saját lakásban és azóta házban.

Fiatal milliomosok:

A kérdező minimálbéres(?). A minimálbérben benne van, hogy mire jó! A nevében! Arra, hogy valaki éppen csak elvegetáljon vele.

Az öcsém itthon 120 ezret keresett és azért költözött az ország másik végébe, hogy 190 ezret keressen. Nem milliomos ő sem, "egyszerű" szakmunkás, de javítani akart az életkörülményein. Csak mert valaki nem minimálbéren tengődik, vagy azon akar tengődni, nem kell lenézni. Én is éltem minimálbérből, de most mégis annak a többszörösét viszem haza, ameddig saját erőből jutottam el. Pont egy rosszfajta, "szegényes" felfogás az, hogy aki jól keres, vagy jól akar keresni, vagy tesz bármit azért, hogy jól keressen (költözik, képzi magát, áldozatot hoz), azt lenézik és inkább arról beszél, hogy mi a baj, nem pedig arról hogy mit lehet tenni ellene.

Nem empátia vagy nem empátia kérdése, hanem magadnak kell eldönteni hogy mennyi áldozatot vállalsz.

Azt mondod fel kellett volna költöznöd Budapestre a munka miatt. Miért nem tetted meg? Én is vidéken nőttem fel és sok helyen laknék máshol, mint a koszos-poros Budapesten, de itt volt a legtöbb esélyem munkát találni, ráadásul magasabb fizetéssel, mint vidéken. Ezért ideköltöztem, a családommal együtt.

mindig öröm olvasni a sok megmondó emberkét itt.

Az egyik írta a Nógrád -vs Győr dolgot.

Nagy bátorság úgy indulni, -200 ezer adóssággal hogy valaki még egy napot sem dolgozott.Fizetés alapesetben 1 hónap, de a hó közepén kezd, akkor ugye az egész fizetésig majdnem 2 hónap van.

A fővárosban is van munkanélküliség,ezt a "hülye" is tudja. Van aki megteheti hogy költözzön de van aki nem. Utóbbi főleg anyagi gondok miatt.Ráadásul költözni akkor érdemes ha konkrét ajánlatod van.

Ez a haverommal elindulok nyugatra lesz ami lesz elég mese szagú.Persze ha már volt konkrét ajánlat, akkor valszeg jó párszor utazni kell az interjú miatt.

Én még nem voltam ilyen helyzetben..de 0 nap munkaviszonnyal hitelbe verni magam nem épp okos döntés.

15:

Igen, amit írsz, azt hívják kockázatvállalásnak. Az életben kockázatokat kell vállalnunk, hogy előrejussunk. Az élet minden területén. A nőzésben, a munkavállalásban, a tanulásban, a sportban, az egészségünkben sokszor, stb-stb. Az élet erre kényszerít minket, ha jobban akarunk élni mint a rossz értelemben vett "átlagember", aki soha nem mer kockázatot vállalni, ezért átlagos egzisztenciával, átlagos párkapcsolattal, átlagos életélményekkel és tapasztalattal él egy átlagos városban. Érthető, hogyha valaki minél kockázatot vállal, annál többre viheti az életben.

(Ehhez egy kiegészítés. És ez nem azt jelenti, hogy a legszegényebb és legbutább emberből is lehet miniszterelnök, milliárdos vállalkozó, stb., ha nagy kockázatot vállal. Itt a másik lényeg: Sok ember nem képes elfogadni, hogy az emberek nem egyformák. Az emberek a mai napig nem tudnak elszakadni a gondoskodó állam hamis ideológiájától. Némelyeknek nagyobb erőfeszítéseket kell(ene) tenni a siker érdekében. Sokan azt sem tudják feldolgozni, hogy léteznek szegények és gazdagok is és bizony a drágább helyeket csak a gazdagok tudják megfizetni, esetleg a szegényebbnek dolgoznia kell tanulás mellett. 1-2 millió nagyon szegény embernek kevés lehetősége van a kitörésre, ugyanakkor ott van a lakosság többsége, a leggazdagabb 1 és a legszegényebb 2 millió közötti 6-7 millió ember, aki beéri azzal, ami van és közben másokat szid, amiért ott van, ahol. És ne mondd, hogy de nem lehetne sehol 10 millió diplomás, 10 millió gyárigazgató, topmenedzser, vezető, stb. Nem ez a lényeg, hanem TE vagy a lényeg, aki ezt olvasod. Jó, nem lehet 10 millió ember diplomás, vezető, igazgató, menedzser, stb. De az egyedüli aki számít, az te vagy és neked csak magadért kell tenned, mert magadért vagy felelős a világban.)

A történet konkretizálva nem úgy zajlott, hogy az öcsém és a haverja nyugatnak mentek, aztán majd lesz valami. Az akkori, otthoni munkahelyükön szabadságot vettek ki és egy konkrét, leszervezett állásinterjúra utaztak Győrbe. Ott helyben azt kellett mondaniuk, hogy már a városban élnek bérleményben és akár másnaptól tudnának dolgozni (amit nem kellett szerencsére). Nem is ragozom tovább, sok kockázat volt benne. De utólag hidd el, itt van amiről végig beszéltem: Utólag ő sem azon siránkozik/mérgelődik/idegeskedik, hogy mennyi kockázatot vállalt be, hanem elégedetten szemléli, hogy a kockázatvállalása beérett és egy a korábbinál sokkal jobb mederbe terelte az életét. (És innen még persze nincs megállás, ha ő sem szeretne megállni. Miért is lenne? Okos, értelmes ember, aki előtt még az élet nagyrésze nyitott, bármi lehet vele. Ha szakmunkásból miniszterelnök nem is lesz, még simán lehet ott helyben valamilyen komolyabb pozícióban - ha megfizeti az árát és elvégez valamilyen tanfolyamot, főiskolát, egyetemet - még több fizetésért. Erre sem egyből holnap kerülne sor, hanem évek munkájával, miután meghozta a kellő áldozatokat a sikerért.)

13-as vagyok. 27 %, na jellemző, valaki megmondja a tutit, nektek már büdös.

Egyébként félreértettetek, nem nézem én le a minimálbérest. Csak éppen azt mondom, hogy én keresek nettó 200. 000 ft-ot, mégsem éri meg ingázni, sem albérletbe menni. Ha meg valaki minimálbért, akkor pláne képtelenség.

És ez igenis empátia kérdése, hogy megértsétek. Mert olvasom itt mindig a kedves informatikus meg mérnök hozzászólókat (akik mellesleg szerintem még csak az iskolapadból ábrándoznak zsíros állásokról, de fogalmuk sincs a munkaerőpiacról), és hát ők tényleg nem fogják megérteni, hogy bruttó 90 e ft-ért vajon miért nem költözöl.

Na, az meg a duma, hogy van olyan végzettség, amivel az ország egyik részében minimálbér, máshol meg ennek a 4-5 szöröse.

"Egyébként félreértettetek, nem nézem én le a minimálbérest."

Nem is gondoltam ilyet. Csak annyit, hogy munka miatti utazásnál-költözésnél nem összehasonlítható egy minimálbéres ember, és egy annak a legalább 2,5-3-4-többszörösét hazavivő ember. A minimálbéresnek első körben arról kell tennie bármi áron, hogy kitörjön a helyzetéből, akár helyben. Nem azonnal, lehet hogy 3-5-10 év munkájába fáj, hiszen az életben különösen az előrejutást nem adják ingyen. Így értettem.

"Csak éppen azt mondom, hogy én keresek nettó 200. 000 ft-ot, mégsem éri meg ingázni, sem albérletbe menni."

Igen, mert családod van és 40 éves vagy. Egy középkorú, családos embernek szerintem is teljesen jogos, ha az első számú célja, hogy már meg legyen telepedve valahol és ne kelljen a munka után rohangálni. De ugyanez nem vonatkozik a fiatalokra, akik család nélkül (ebben a dimenzióban mondva) szabadok, mint a madár.

"Ha meg valaki minimálbért, akkor pláne képtelenség."

Lásd az első idézetre adott válaszom pár sorral feljebb a minimálbérről.

"És ez igenis empátia kérdése, hogy megértsétek. Mert olvasom itt mindig a kedves informatikus meg mérnök hozzászólókat (akik mellesleg szerintem még csak az iskolapadból ábrándoznak zsíros állásokról, de fogalmuk sincs a munkaerőpiacról), és hát ők tényleg nem fogják megérteni, hogy bruttó 90 e ft-ért vajon miért nem költözöl."

Megértem, hogy 40 éves vagy, nem 20 vagy 30 és hogy családod van, ezért szeretnél letelepedni és az otthonod közelében dolgozni.

Viszont áldozatot vállalni az életben mindig tudni kell, nem lehet azt mondani, hogy már 40 vagyok, ezért mégsem teszem. A legtöbbször van lehetőség a dolgok megoldására, csak ezek olyan drasztikus lépéseket igényelnek, amik az emberek többségében fel sem merülnek, mert túl sok áldozatot kellene hozni érte. Ilyenekre gondolok:

"A törlesztőm megnőtt a házra felvett hitel miatt. Makacs vagyok és ahelyett hogy most megszabadulnék a háztól 5 milliós veszteséggel, inkább kifizetek a banknak 15 év alatt +12 milliót."

"Középkorú vagyok és megfelelő munkát csak Budapesten tudnék találni. Eszembe sem jut, hogy akkor családostól Budapestre költözzek, miután részletekbe menően kiszámoltam, hogy ez hosszabb távon nagyon megérné a családunknak."

Remélem átjön, hogy a drasztikus, jelenlegi életet megváltoztató megoldás csak nagyon kevesekben vetődik fel általában és sok esetben nem anyagi okokból, hanem elkényelmesedésből.

"Na, az meg a duma, hogy van olyan végzettség, amivel az ország egyik részében minimálbér, máshol meg ennek a 4-5 szöröse."

Ki írt itt ilyet? Viszont nem tudom milyen lehetőségeid vannak e téren, ha már az ország két végéről beszélsz, akkor valahogy hasonlítsd össze a béreket Szabolcsban és Borsodban, vagy Győr és Zala megyékben. Hogy ugyanazt a munkát végzők mennyivel többet keresnek nyugaton. Meglepődnél. (És nem, megint nem azt mondom, hogy a minimálbéres is kétszer annyit keres.)

A másik meg, hogy hiába is van meg benned az utazási, költözési hajlandóság. Ha a munkaadó meglátja, hogy hol laksz, még interjúig sem jutsz. És azért elég nagy marhaság lenne eladni mindent, és elköltöztetni albérletbe az egész családot, hogy hátha majd ott találsz munkát.

Nekem fejvadász barátnőm mondta, hogy Pesten sem hívnak be, ha nem pesti címet írok be.

Pedig elég nagy tévhit, hogy Pesten bárki kap munkát, mert ott sok a lehetőség. Nyilván több van, de a jelölt is több.