Végzős diák vagyok, évek óta az orvosira készültem, mondhatni gőzerővel. Aztán nyáron egyszer felébredtem, azóta fogalmam sincs, mi is akarok lenni. Jelenleg a pszichológia érdekel, erre is készülök most. Tapasztalatok?

Őszintén mondom, hogy velük Dunát lehet rekeszteni és Magyarországon nincs meg a piaci igény annyi pszichológusra, amennyi jelenleg elvégzi az egyetemeket - és valószínűleg még kevesebb lesz, amikor te elvégeznéd.

Mondok egy hasonló példát, hogy ki menjen pszichológusnak egy hasonló területről, az újságírás területéről. Azért állítom párba a kettőt, mert valami hasonló volt jellemző pár évvel ezelőttig a "kommunikáció és médiatudomány" szakokon, ahol túl sok embert képeztek ki (ami most már azért kezd elhalni, a pszichológia pedig szerintem néhány éves távolsággal, de követni fogja).

Az egyik gimis osztálytársnőm nem végzős gimisként tojta ki magából, hogy ő újságíró akar lenni, hanem már általános iskola felsős kora óta ez akart lenni aktívan. Részt vett az iskolaújság szerkesztésében gimiben és általánosban is, gimi mellett délutáni gyakorlatra jelentkezett a megyei napilapunkhoz, ahol gyakorlaton is volt már gimi alatt 1 évet. Kisebb cikkei már jelentek meg ekkoriban itt-ott. Na róla tudom, hogy nem érdemtelenül ment egyetemen kommunikáció és médiatudomány szakra és hogy az oda járóknak a legfelső 10%-os krémjében van és lesz szakmai szempontból, valamint hogy a diplomája nem értéktelen lesz és lesz mindig munkája egészen nyugdíjig.

Na valami hasonló utat kellene bejárnia már a kamaszkora kezdetétől mindenkinek, aki pszichológus akar lenni (természetesen nem szó szerint ezeket csinálva, hanem átvetítve az adott szakmára). Azért, mert a szakma telített és csak a legtöbbet produkálók tudnak benne (jó) állásokat szerezni.

Egy mérnöknek vagy egy pénzügyi szakembernek nem kell ilyeneket tennie, mert jelenleg olyan igény van rájuk, hogy az átlagosan teljesítők is munkához jutnak ezekben a szakmákban.

Én amikor ezekkel szembesültem, inkább gazdasági irányon tanultam tovább pszichológia helyett.

Ha úgy gondolod, hogy a szabadidőd nagy részében hajlandó lennél hobbi szinten is a pszichológiával foglalkozni a karriered csúcspontjáig-életed végéig és annyira szereted és elkötelezett vagy mellette, hogy meghoznál minden magánéleti-anyagi-időbeli áldozatot arra, hogy befuss, akkor vágj bele. Ha nem, akkor válassz egy olyan jövőt, amiben egy másik szakmával, amire jelenleg sokkal nagyobb a kereslet, sokkal könnyebben sikeres lehetsz és jó fizetést kaphatsz.