Írhatok véleményt a biztosítókról?

Szeretnék megosztani egy tanulságos esetet.

2012 február 1-től 2013 március 1-ig voltam a biztosítási ügynöki pályán.

Úgy érzem, hogy csapdahelyzetbe kerültem. Ezt a pénzügyi tanácsadói munkát nem nekem találták ki. Úgy érzem megtanulni megfelelően kommunikálni, érvelni, kifogásokat kezelni stb. nem 60 évesen kellene elkezdeni. Hideg telefonlistákat kezelni, ebből kiszedni olyan embereket, hogy életbiztosításaim is legyenek számomra nagyon nehéz dolognak tűnik. A múltamban még közelítőleg sem végeztem olyan munkát, hogy zökkenőmentesen le tudjak tenni az asztalra annyi szerződést, hogy a kapott jutalékból a családomat is el tudjam tartani és a járadékaimat is ki tudjam fizetni, és ugyanakkor még visszaírásra se kerüljön sor.

Borzalmas, hogy milyen mentorokat kaptam, hogy így 60-évesen nem tanácsoltak el a pályától, mert nincsenek meg az empatikus készségeim, még 2012 szeptemberében is buzdítottak és hajtottak a nagy semmi felé. Először napi 20 telefon volt az elvárás, majd májusban 50, szeptemberben 70 végül januárban 150 hideg telefonhívás volt az elvárás. Így utólag az lett illúzióm, hogy azért vannak ott, hogy tönkre tegyék családomat és elvegyék a lakásomat. Amikor kiváltottam a vállalkozásomat, az induláshoz szükséges pénzt sem kaptam meg a munkaügyi központban, mert a mentoraim azt is "pongyolán" adták elő, hol, mikor és mit kell tenni. Az a 20 éves hölgy járt jól, aki az első héten még a vállalkozását sem tudta határidőn belül elindítani, és a vezetők azonnal eltanácsolták a pályáról. Induláskor félre kellett volna tennem annyi pénzt, hogy ha a munkehelyi rendszer kidob, akkor a visszafizetéssel ne legyen baj. Ehhez már akkor év elején sem volt annyi pénzem. Mentoraim nem figyelmeztettek, hogy ehhez a pályához nagyon kevés 400.000 Ft. A visszafizetés idejére félre kellett volna raknom még további 900.000 Ft-ot. Nagyon furcsa volt a számomra az is, hogy 2013 február végén írtam egy méltányossági kérelmet a vezetésnek, amit mai napig nem válaszoltak meg, ehelyett kaptam egy fizetési meghagyást a MOKK-tól. Komolyan tartok attól, hogy elveszik a lakásomat, mert minden tartalékom elfogyott. Együtt élek egy betegeskedő hölggyel a fiam édesanyjával, a fiam pedig 2012-ben végzett egy szakmunkásképzőben és már több mint fél éve nem talál munkát. Már évtizedek óta a matematikának élek, egy geometriai ötletekből álló rendszert szeretnék publikálni.

A vezetők paradigmaváltást vártak el dolgozóiktól, de nem voltak hajlandók tudomásul venni egy 60 éves nyugdíj előtt állók gondolkodásmódját, beidegződéseit. Nagyon rossz érzés úgy nyugdíjba vonulni, hogy nincs megint lakásunk, esetleg még a hajléktalansággal is meg kellene rövidebb időre barátkozni. Közel 40 éves voltam, amikor lakáshoz jutottunk...