Meddig lehet olyan munkát csinálni amit az ember utál és hiába keres vele jól? Mennyire nyomja rá ez bélyeget egy kapcsolatra/házasságra?

Az én párom teherautó-sofőr. Sajnos hetekig elvan sokszor, nagyon utálja, és én is hogy nem vagyunk együtt. Mivel mi építkezünk, ez az egyedüli lehetőség neki a jó fizetéshez, ahhoz h ne legyen hitelünk. Persze én is dolgozom, de ez semmi az ővéhez képest. Már 4 éve csinálja, és még max. 1 évig. Igazából ő nem utálja magát a munkát, csak a távollétet. Nagyon rossz h nem tudunk együtt lenni, de mindketten tudjuk miért van ez, és h nincs más lehetőség egyenlőre. Kitartunk egymás mellett. Már nem tart sokáig, még az idén szeretnénk összeköltözni.

Sajnos szerintem nagyon kevés embernek sikerül olyan munkát találni amit szeret is, meg a többi is jó -fizetés, légkör stb...

Nekem már volt olyan munkám is amit nem szerettem, de nem nagyon érdekelt, megcsináltam amit kell, és mentem haza. Otthon nem foglalkoztam vele, boldog voltam akkor is. Sajnos dolgozni muszály...

Láttam már házasságokat felbomlani munka miatt. Igazából a túlóra az, ami a családtól veszi el az időt, pláne ha az ember otthonról (hétvégén) is dolgozik.

Én is csináltam sokáig, nekem annyi mázlim volt, hogy egy helyen dolgoztunk a párommal. Aztán kis ideig máshol dolgoztam, de ekkor már ő sem volt olyan megértő a túlórákkal kapcsolatosan.

Nekem idáig sosem a munkával volt bajom. Mert dolgozni szeretek és ha látom az értelmét az általam végzett munkának (akár takarítói munka) akkor már szívesebben csinálom!

Nálam legtöbbször a munka körülményekkel vagy az ottani emberekkel volt gond. De ezek közül is szerintem a leginkább kiborító, ha olyan emberekkel vagy körülvéve, akik naphosszat idegesítenek. Ez kihatással van mindenre, mert nem tudsz figyelni, nincs kedved bejárni...

De még ezen is túl lehet lépni biztosan. Nekem eddig hosszú ideig még nem sikerült, lehet hogy nincs elég kitartásom.

Osztom az előttem lévő álláspontját.

Nem mondom azt, hogy jobb dolgozni ahelyett, hogy itthon üldögélnék, csavarognék, pihennék, de azért a munkával sincs gond.

Nálam leginkább a munkakörülmények a problémák. Követhetetlen munkanapok, ami rendesen rányomja a bélyegét a pihenésemre, mert nem tudom magam kipihenni, csak a huzamosabb ideig vagyok itthon. Illetve sokszor nem tudom ellátni, vagy időben megcsinálni a feladatom, mert nincsenek meg a szükséges eszközök, illetve több embernek a munkáját végzem, így ha kiadnak egy feladatot, de közben máshova is mennem kell, mást is kell csinálnom nem leszek kész az adott idő alatt. És persze semmi tolerancia, csak a cseszegetés. És akkor ott vannak a munkatársak, amelyek áskálódnak, sunyik, s úgy akarnak feljebb jutni, hogy keresztbe tesznek másoknak.

Nem könnyű, bár nálam változó mi melyik dominál, de rá szokta nyomni a bélyegét. Persze van, hogy csak magamban morgok, de van mikor nem lehet hozzászólni. Nem könnyű, egyelőre még bírom. Persze van, aki ezt könnyebben tudja kezelni, így ilyen problémái nincsenek ezekkel kapcsolatban.

Én fél évig bírtam! Idióta beosztás, van olyan, hogy 20 nap egyszerre. Hétvégi munkavégzés, 1,5 ember helyett kell dolgoznom, mindezért sima átlagos fizetés.

Mindenre rányomja a bélyegét.

Ahogy mondod, szarás alvás aztán megy minden elölről.