Tarthatatlan a helyzet a munkahelyemen. Mit tennétek a helyemben?

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, és az a tudat sem segít ezen, hogy nem vagy egyedül.

Te tudod mennyit bírsz, mikor telik be a pohár.

Mivel sok más lehetőséged egyenlőre nincs, ezért próbáld magad "formálni" olyan szinten, hogy nem veszed fel ezeket a szörnyű dolgokat.

Én így dolgoztam majd' 10 évig, és tudom, hogy miken mehetsz keresztül. Én depis lettem, majd amikor rájöttem, hogy csak magamnak csinálok vele problémát, és ettől még semmi nem változik, akkor váltottam. Nem munkahelyet, hanem szemléletet. Nagyon nehéz volt, de megérte.

Fát lehetett a hátamon hasogatni, annyira nem érdekeltek az ostoba, szemét főnökök. Nem egyszer szóvá tettem dolgokat, de mindezt haláli nyugalommal, ellentmondást nem tűrően. És úgy néztem a főnökömre, mint egy féregre, aki a nyomomba sem érhet. Sokszor bólogattam, majd úgy csináltam a dolgokat, hogy jó legyen, és nem úgy, ahogy ő akarta. Ezzel a tudatváltással a túlélésre hajtottam, majd a gyümölcse is beérett. Főnök lelépett, én maradtam, azóta nyugi van.

Persze ehhez biztosan nagyon erős személyiség is kell. Aki lélekben gyenge, az nem biztos, hogy meg tudja lépni, inkább beleroppan.

Viszont, amint lesz lehetőséged, lépj le. És csak azért maradtam, mert nem volt más.