Milyen kérdésekre számíthatok az állásinterjún és ezekre mit szeretnének hallani a kérdezők?

"Például mi pólóban és farmerban szoktunk lenni az interjúkon, de jó néven vesszük, ha valaki elegánsan érkezik, ezzel is bizonyítva, hogy komolyak a szándékai (volt példa papucs+rövidnadrág+póló kombinációra is)."

Magyarul ő tiszteljen meg benneteket, de ti nem tisztelitek meg őt. Biztos vagyok benne, hogy ez a gyümölcsöző együttműködés kulcsa, ha már a kezdetek kezdetén így indulnak a dolgok.

Én csak egyszer éreztem magam kínosan amiatt, hogy "túlöltöztem", mikor úgymond protekcióval jelentkeztem egy gyárba.

Én hülye azt hittem, hogy mivel amúgy is a család ismerőse volt a kedves vezető beosztású munkatárs, majd bedug valami irodába szellemi munkára, annak ellenére, hogy akkor még csak érettségim volt, de a diploma folyamatban volt, és ezt ő is tudta. Erre ugye kezdtem vele a megbeszélést a puccos irodájában öltönyben, előadtam mit szeretnék, ő meg feltárcsázott egy üzemvezetőt valahol az üzem keleti végében, és mondta, hogy fáradjak át oda. Na, be is mentem, hát a tróger munkások ott már akkor is néztek, hogy mit keresek így ott, de a hideg zuhany akkor jött, mikor tárgyaltam az ottani üzemvezetővel az irodában, és azt mondta, hogy betanított szalagmunkát tud ajánlani, és jövő héten már munkaruhában jöjjek. Mivel akkor tényleg nagyon kellett a pénz, ezt is elvállaltam, aztán tűrtem a gúnyolódó megjegyzáseket azoktól a senkiháziaktól, akik az első nap láttak ott öltönyben. A kötelező körök lefutása során az üzemorvos is mondta, hogy ha egyszerűen besétálok a gyár kapuján munkát keresve, lehet, hogy jobb helyet kapok ismeretlenül, mint így, "protekcióval".

Na de én is visszavágtam később, pár hónap múlva, mikor már nem kellett annyira a zsozsó. Úgy hagytam ott őket, hogy be se szóltam, aztán mikor megunták az igazolatlan hiányzásaimat, kiküldtek egy közös megegyezéses nyomtatványt, amit aláírva visszaküldtem nekik. De nekem az is teljesen megfelelt volna már, ha ők rúgnak ki, vagy rendkívüliznek.

Aztán még a kedves nagyfőnök volt felháborodva, hogy ilyen link alakot ő még nem látott. Hát, kapja be, annyi hasznom volt az egészből, hogy oda már akkor se mehetnék többet, ha akarnék, erről pedig nincs szó. Azóta, diploma után saját erőből szereztem magamnak ennél sokkal jobban fizető állást a lakhelyemen, normális környezetben, ez a szerencsétlen meg pukkadjon meg. A közelükbe se néztem azóta, de még a város közelébe se.

Egyébként pedig, normális körülmények között egyáltalán nem zavar, ha én öltönyben megyek interjúra, de ők civilben fogadnak. Ennyi joguk csak van, ha egyszer normális körülményeket biztosítanak, ha látom hogy itt civilben megy a munka, akkor legközelebb majd én is abban megyek, ha felvesznek. Az sokkal jobban zavarna, ha strandpapucsban meg rövidgatyában ülnék szemben a kosztümben levő interjúztatóval. Tudom, hogy ezt van, aki fordítva képzeli el normálisnak, de hát neki meg kell értenie, hogy a hiba őbenne van, és neki kell változtatni a felfogásán, még ha szerinte nem is így kell ennek lennie. Öltöny vagy kosztüm állásinterjún soha nem lehet szégyen, kivéve ha valaki mondjuk anyagmozgatónak jelentkezik valami műhelybe, vagy oda küldik minden előzetes figyelmeztetés nélkül, mint engem. De hát ez utóbbi helyzetben se neked kell szégyellned magad, hanem annak a vadparasztnak, aki az isten különös haragjából igazgatónak nevezheti magát valahol.