Miért nézik le a betanított munkásokat az irodisták és az egyéb feljebb álló személy?
Nagyon idegesít, hogy sok magasabb végzettségű a munkahelyemen hülyének néz, lenéz. Robotnak is nézik a fizikai dolgozókat, mert egyik nap az igazgató azért pattogott, hogy ne beszélgessünk. Dolgokat úgy magyaráznak el, mint ha egy szellemi fogyatékossal beszélnének. Szerintem ők sem érnek többet, mint egy sz@ros operátor. Ugyanolyan lyukból bújt ki, mint mindenki, ugyanúgy a férgek fogják megenni a testét, ha elhalálozik.
Nagyon kezd idegesítővé válni. Ők, a műszakvezetők is, állandóan ki-be, ki-be mászkálnak dohányozni. Nem a dohányzás miatt zavar, hanem azért, mert néha nekem is szükségem lenne friss levegőre. Érettségim megvan, szeptemberben kezdek egy sulit, és addig fogok tanulni, amíg ki nem szabadulhatok ebből az élő robot életből. Ha nekem segített volna anyuci és apuci, mint ezeknek, akkor én sem ott ülnék a melósok között nap, mint nap, retkes köpenyben. Tudom, hogy minden munkahelyen van főnök és b@szt@tás, de ez már szerintem a legalja. Hogyan tudjam elviselni ezt az egészet, főleg, ha a suli 2 éves, vagy ha nem tudok elhelyezkedni és kezdek másikat utána? Van itt olyan, aki átéli mindezt?
Súlyos problémáid lehetnek, elsősorban önmagaddal szemben.
Én inkább azt látom, hogy éppen Te vagy az, aki lenézed a kollégáidat! Ezzel a hozzáállással, szemlélettel, amit leírtál, és ezzel a féltékenységgel és gyűlölettel amivel telítve van a mondandód, ne számíts semmi jóra.
Nem tudom, mire alapozod, hogy aki az irodában "irodistaként" dolgozik nem saját erejéből jutott el odáig. Ma már nem a protekciók világát éljük, ha valaki szorgalmasan tanul és dolgozik (sokszor egyiket a másik mellett!), akkor igenis lehet feljebb jutni! Biztos vagyok benne, hogy a kollégáid többsége tisztességesen megdolgozott a jelenlegi munkájáért.
Ezzel a stílussal amit itt lenyomtál és azzal a kisugárzással ami a kérdésedből (és gondolom az egész személyiségedből) áradt, én másnap kirúgnálak a francba, az biztos. Tanuld meg tisztelni a többi embert!
Akkor most mégsem a kollágákkal van a baj? Örülök.
Nem tudom, szerintem ez erősen emberi kérdés.
Én amikor elkezdtem dolgozni az első munkahelyemen egy irodában, a főnökömtől egy légyszívest vagy egy köszönömöt nem kaptam soha, én voltam az osztály csicskása, mindent megcsináltam amit elém vágtak (szó szerint). Tiszteltem a kollégáimat és a főnökeimet, és örültem, hogy munkát kaptam, k*rvára nem ugráltam és nem sértődtem meg semmin, pedig minden napra jutott valami.
Egy lakatos műhely persze más terület, de ott pont TE és a kollégáid vagytok azok, akik olyan dolgokat tudtok létrehozni, amit én sosem tudnék! Azért mert fizikai munkát végzel, még nem kell kevesebbnek érezni Magad.
Sorolhatnám oldalakon keresztül, hogy mennyire szükség van erre is!
Tessék elfogadni, ezt dobta a gép, és ez nem jelenti azt egyébként, hogy ne lehetne kellő kitartással más irányba menni ha ennyire nem tetszik, hiszen fiatal vagy. A jelenlegi helyzetből pedig ki kellene hozni a legtöbbet.
A szeretet és a normális stílus hidd el, csodákra képes. Talán próbáld ki!
Kedves első válaszoló nagyon is a protekciók világát éljük, nekem is ez a tapasztalatom.
A kérdezővel teljesen egyetértek, meg tudlak érteni!
Én is dolgoztam gyárban ismerős a főnök, wc helyzet is!
Sajnos a tanulás nem garantál semmi jó munkahelyet, de javít az esélyeken.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!