Nem tudom mit tegyek! Külföld vagy otthon?
Egy családnál vagyok gyerekvigyázóként kb. egy éve. És miután nem tartották a szavukat a fizetéssel kapcsolatban, ezért előre megvettem a repcsijegyet, hogy hazamegyek, mert nem csinálom tovább... megigértem, hogy hazamegyek a páromhoz. Aki vár. De az igazság az, hogy nem vagyok belé szerelmes... csak nagyon jó ember. Nem egyszer cserbenhagytam és mégis szeret. Szóval megígértem, hogy hazamegyek hozzá és megpróbálunk együtt élni... feleségül akar venni stb.
Apukám azt akarja oda menjek haza hozzájuk, tanuljak ki egy szép szakmát 2 hónapig.. egy bácsinál. Anyukám is nagyon akarja hogy hazamenjek. Mivel itt már annyira bezárkóztam... nem beszélek senkivel.. depressziós lettem blabla
Most meg a család miután megtudta, hogy elakarom hagyni őket.. nem akarják, hogy menjek... ugye ugye túl jó voltam :) Soha nem mondtam semmit... ha baj volt mindent lenyeltem és csak mosolyogtam. De most már kikészültem... mert nem bírom magamba tartani a sok fájdalmat... szóval közben a hapsinak kinyögtem, hogy utálom őt.(elég buta dolog volt de mindegy) Hogy nem tartották a szavukat hülyének néztek... egyszerre kijött minden. De ennek ellenére is azt akarják, hogy maradjak.. utólag odaadnák azt a pénzt amit beigértek az emelésem... beiratnak nyelvsuliba segítnek munkát találni mivel a kicsi hamarosan bölcsibe megy... de a pénzem maradna. Amúgy ez egy gyönyörű család, ám de elég nehezen fogadnak be embert a családjukba... Azt hitték hogy ők zárkózottabbak nálam... de most rájöttek, hogy nem. Szóval fogalmam nincs mit csináljak! Hazamenjek? Vagy itt maradjak? Ha hazamegyek otthon a család amit imádok... de félek, hogy elveszek... hogy ismét anyuéknál.. mikor már eljöttem otthonról... félek a párommal lenni, mivel tartok tőle fájdalmat fogok okozni neki ismét... itt pedig félek itt maradni... minden nap sírok hogy nem jutok egyről a kettőre... de ez annyira kecsektető ajánlat suli mellette munka... mauritiusi család... szóval annyira gyönyörű vallásuk van, a pénzen kívűl rendkívűl érdekes emberek a családjuk is egyszerűen fantasztikus mindegyik ember annyira okos... jó emberek...
A párommal meg mi van ha boldog lennék... megszeretném... nagyon okos ember és türelmes, és imád és vár rám.
A családom meg borzalom hogy nem láthatom őket... annyira fáj.. nem tudom mit csináljak... rettegek, hogy rosszul döntök... talán egy kívül álló tud tanácsot adni. Mert én nem tudom mit tegyek. Tanulnom mindenképp kell mivel... minden nap gyülölöm magam azért, hogy nem lett diplomám.. butának érzem magam egy semminek. Mit csináljak????? Egyszerűen kész vagyok!
Én pontosan megértelek mert én is itt élek kint Angliában,csak annyi különbséggel,hogy a párom is itt van kint.Nekem is hiányoznak a testvéreim,és néha olyan erős síró görcsöm van,mert haza mennék nagyon...(ez főleg akkor jön elő,amikor hetek óta minden nap esik az eső és hideg van..ilyenkor néha elegem van)Azért nálad más.
Ne haragudj,hogy ezt mondom,de azért mert nincs diplomád még nem vagy senki(a legtöbb diplomásnak nincs munkája,és egy szakma most inkább többet ér)
A párodat,ha eddig nem tudtad megszeretni,akkor már nem is fogod.Kedvelni biztos fogod,meg tisztelni de nem fogod soha szeretni,és ez nem ugyanaz!Az ilyen házasságok előbb-utóbb válással végződnek..Én azért nem mennék haza,hogy hátha megszeretem a barátomat..A család! Számomra fontos,de én azért nem mennék haza,mert tudnám,hogy boldogan fogadnának,de érezném,hogy megint a nyakukon lennék.(apukád ajánlata nagyon kedvező,hogy tanulj szakmát)Írtad,hogy a család rendes lett veled!Talán avval,hogy megijedtek,hogy ott hagyod őket,megtört a jég!Most neked nehéz,de hosszabb távon jobban megérné ha itt maradsz a családdal,és tanulod a nyelvet.Később itt kint leteheted a nyelv vizsgát(amitől már büszke lehetsz,hisz nem sokan mondhatják el,hogy PL.:Cambridge vagy a Bath egyetemen tette le a vizsgát)Ki tudja,lehet,hogy pár év múlva már megszokod a helyet,és el leszel kint is.Ami a lényeg.Nem hiszem,hogy otthon is olyan jól keresnél mint a családnál vagy ha szerencsés vagy egy jó munkahelynél.Én maradnék,de a döntés a tied!
"butának érzem magam egy semminek."
nekem van diplomám, de egyel talán nem érzem sokkal okosabbnak magamat. így utólag, inkább mentem volna szakmunkásképzőbe...
"De az igazság az, hogy nem vagyok belé szerelmes."
ez nagy szemétség a részedről, viszont.
ő szeret vár haza. inkább mond meg neki hogy ne várjon rád, hanem élje az életét mással. ha sokáig húzod a dolgot, akkor nagyon nagyon nagyon megfog utálni.
még esetleg vegyél ki 2hét szabadságot a kinti családnál, hazalátogatás céljából.
Sokkal több lehetőséged van, mint amennyit itt felsorolsz. Kapásból maradhatsz kint úgy is, hogy átkéred/szervezed magad másik családhoz, akikkel jobban kijössz. Próbálhatsz odakint többet mozogni, barátokat szerezni, erre egy nyelvtanfolyam nagyon jó lehetőség. Egy barátnőm ugyanígy volt kint, mint te, aztán a végén ott végezte el a reklámszakot az egyetemen.
Ha mégis hazajössz, egyáltalán nem kell feleségül menned a barátodhoz, megmondhatod neki, hogy a távollét során átgondoltad a dolgokat, és rájöttél, hogy neked nem ő az igazi. Ha eddig nem lettél belé szerelmes, ezután már tutira nem leszel, ezt tapasztalatból mondom neked. Kompromisszumok helyett inkább szabadítsd fel magad, hogy megtalálhasd azt, akinek már a tekintetétől is elolvadsz. Mindenkinek van ilyen, hidd el! Gondolom, ő is elég fiatal, valószínűleg azért is sürgeti a házasságot, mert érzi, hogy valami nem stimmel a kapcsolatotokban, és így akarja bebiztosítani, nehogy otthagyd.
Attól meg végképp ne félj, hogy a szüleidhez való visszamenés valamiféle visszazuhanás egy korábbi állapotban. Teljesen más felnőttként otthon élni, amikor már laktál külön is. Ők sem gyerekként fognak már kezelni. Abban igazuk van, hogy a mai világban minél többféle szakmát kitanulsz, annál nagyobb eséllyel biztosíthatod később a megélhetésed.
Igen teljesen igazad van, hogy szemétség. De nem tudom hogy mondjam meg neki. Egyszer már faképnél hagytam. Nem mondott semmit... csak később hallottam rengeteget sírt pszihiáterhez került, gyógyszert szedett. Szóval kb két év után jelentkeztem. Ugyan azzal az örömmel fogadott. Nem kérdezett semmit. Csak mondta, hogy ne csináljam meg vele még1x. :( Nagyon jól érzem vele magam amikor otthon vagyok. Sokat nevetünk... emlékszem amikor legutoljára voltam otthon. Sírtunk a röhögéstől... ez ment két órán keresztül.. izomláz másnap a hasunkban a röhögés miatt. :) Soha nem felejtem el. Annyira jó ember... nem érdemelné meg, hogy megint kiszúrjak vele. Az istenit.
A család pedig... amúgy semmi gond nem volt velük, mert rendkívűl kedvesek. Csak a pénzt próbálják megtartani... amivel nem is lenne semmi baj ha nem én lennék a nanny-ük. :) Megmondtam a hapsinak, hogy legalább ennyit, hogy figyu nem tudunk többet adni. Az korrekt... de a semmi. Bocsánatot kértek ezért. Közben meg le is csesztek, hogy miért nem nyitom ki a számat. Na mindegy. Még sok dolog van amit nem mondtam el nekik, mivel már nem látom értelmét. pfffff És igen nagyon csábító ez az ajánlat tanulás, mellette munka... igen igazatok van. Köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!