Mért nem tudnak örülni az életnek a milliomosok és a jobb életszínvonalban élő emberek, a mély szegénységbe tartozó emberektől az átlag anyagi háttérben élő emberekkel ellentétben?

Én ezt fordítva látom, a gazdag ismerősem nagyon jól elvannak, utazgatnak, étterembe járnak, önfeledtek és boldogok, mert nem kell a pénzen agyalni. A szegény ismerőseim meg folyton csak morognak, a szomszédra, a kormányra, a gazdag emberekre vagy a feleség szidja a férjét, hogy miatta tartanak itt. A szegénység sajnos megkeseríti az embert.

Miért nem tudnak örülni a milliomosok?Azért, mert jó dolgában vész meg a kutya is.Mindenük megvan, már azt sem tudják, mit akarjanak!A szegénynek meg a pénztelenség teszi tönkre az idegeit.

Ezt én is észrevettem...Az egyik régi barátom egyke, szóval gyerekként sokat foglalkoztak vele. Mindkét szülője egészséges és dolgozik. Azt nem tudom, hogy gazdagok-e, de jól élnek. Mindhármuknak van kocsija és szép házban laknak. Neki is jó munkája lett. Nekem 3 testvérem van, apám sokat ivott, volt beteg is a családban, és az utóbbi 5-6 évben nagyon rossz anyagi körülmények között éltünk. Mondjuk én is elég depressziós hangulatú vagyok. Ő meg annyit panaszkodott, és mindig mindenért mérgelődött, hogy egyszer valamit beszóltam neki, mert már idegesített h mindig panaszkodik. Azóta nem tartjuk a kapcsolatot, csak egyszer-kétszer beszéltünk. Nem is baj, az ilyenek inkább kerüljenek. Volt olyan barátom is, akinek azért kellett összeköltöznie a barátjával, mert az apja elzavarta otthonról (aznap este az unokatesómnál aludt, másnap meg ment vidékre a barátja szüleihez lakni). Ő meg egy szép, életvidám lány, a másik meg egy elhízott, kesergő, rinyáló....

Nekem egy nagyon gazdag ismerősöm van, férfi, már idős (60 éves), de sosem kesereg, 20 milliós sportkocsija van, mellett még 3 másik a garázsban, úszómedencés ház, kiskastély a Balcsinál,nem kell dolgoznia, utazgat össze -vissza: Canada, Mexico...stb. Fiatal csajai vannak, és nem panaszkodik. Szerencsére egészséges is. havonta milliókat költ a szórakozásaira. A gyerekeinek se kell dolgozniuk, sőt az unokáknak se, ha felnőnek.Mélyszegény ismerősöm is van, sőt középosztbeli is, de állandóan a pénz miatt keseregnek (én is sajna), dolgoznak reggeltől estig nem jut idejük szórakozni, és pénzük sincs rá. A kőgazdaggal cserélnék, ha lehetne...:-)

Jah és ha shoppingolni akar, irány Párizs London és ott se kell gondolkodniuk mit vesznek meg, nekik a Vuitton, Dior, Versace alap.

Én semmiképpen nem lennék a gazdag "barátnőm" helyében. Hiába van meg mindene, valamiért nem irigykedtem rá soha. Jobb nekem így, még ha kevesebb pénzem is van. Mind testileg mind lelkileg kevesebbet kapott az élettől, mint én. Inkább megteremteném magamnak a saját boldogulásomat. Ha nem is tudnék nagy vagyonokat összeszedni, csak szépen élnék, már akkor is szerintem 1000szer szerencsésebbnek mondhatnám magam nála.

a maga szintjén mindenki nyomorog...

Egyke vagyok, a családom tulajdonában áll kb. 1 millió Euro értékű ingatlan és föld. Soha nem volt okom panaszra, boldog vagyok. És nem csak azért, mert anyagilag mindenem megvan, hanem azért is, mert kiegyensúlyozott a családi életem és jó emberekkel vagyok körülvéve. Én csak a szegényebbektől hallom azt, hogy panaszkodnak, a gazdagoktól sosem. Nem is beszélünk a pénzről. Nem téma. Megengedek magamnak sok mindent (márkás ruhák, stb.), de azt is tudom, hogy milyen nehéz pénzt keresni. A szüleim nyaranta kiküldenek a földjeinkre a munkásainkkal cukorrépát kapálni, illetve most lapátoltam a kukoricát is. És ezt egyetemistaként és főleg lányként! Büszke vagyok a szüleimre, hogy nem kényeztettek el. 21l.

Inkább akkor azt mondanám, hogy nem az anyagi helyzet alapján dől el, hogy ki boldog és ki nem.