Mit tudok kezdeni párom ezen tulajdonságával, állandóan stresszel a munka miatt?

Lehet hogy hülyeséget mondok, de szerintem hagyd rá. Én is nagyon stresszes vagyok és ilyenkor csak olaj a tűzre ha nyugtatni próbálnak.

Érezze, hogy rád számíthat, mellette vagy ha kell de szerintem ennyi. Úgyis megnyugszik ha kész lesz.

Persze ha otthon is folyamatosan ezen stresszel az nem biztos hogy nyerő...

Eleinte én is olyan voltam mint a párod, de a környezetem, és a jó főnököm igyekezett formálni. Ami mondjuk úgy sikerült is. Idővel beláttam, ha magasabb pozícióba, vagy akár csak szakmailag is előrébb szeretnék lépni, ezt a „gyerekbetegséget” ki kell nőni. Nem tudom mióta csináljátok, mivel foglalkoztok, hány évesek vagytok, de az idő, és a tapasztalat segíthet…

Vagy, alkalmatlan a munkára.

Szerintem az, hogy hiba nélkül dolgozik, még nem jelenti azt, hogy alkalmas a munkára. (Most nem azt mondom, hogy alkalmatlan, mert ezt nem tudhatom, csak filozofálok.)

Mert, gondolj bele, mennyivel alkalmasabb egy másik olyan ember, aki szintén hiba nélkül dolgozik, ellenben a pároddal, nem teszi tönkre magát, nem stresszeli a környezetét, sőt, nemhogy feszültséget nem, hanem mondjuk egy könnyed lazaságot sugároz, és probléma nélkül elvállal plusz feladatott. Hisz miért ne, Te írtad, hogy 8 órából 3-at dolgoztok, akkor vállalhatnátok plusz munkát, persze akkor nem, ha közben a párod állandó jelleggel pánikol, stresszel.

Kicsit hasonló cipőben járok én is, mert a párom most került magasabb (vezető) pozícióba, és folyamatosan idegeskedik. A munkáját tökéletesen ellátja, de mégis lassan felőrli magát. Sokszor ez azért van, mert túlságosan lelkiismeretesen próbálja csinálni, hiába magyarázom, osztom meg vele tapasztalataimat. Ahogy írtam ez valamilyen szinten természetes, és jó esetben az ember kinövi, de vele kapcsolatban is azt mondom, ha ez nem sikerül, akkor is, hiába végzi tökéletesen a munkáját, Ő alkalmatlan erre a pozícióra. Egyszerű, az a legalkalmasabb, aki szintén tökéletesen elvégzi a munkáját, és ez nem okoz neki feszültséget, pánikot stb.

Hogy a környezetem hogyan formált? Ezt nem lehet leírni, próbáltak mindig a jó irányba terelni, mit, hogyan, miért, és ezt vagy azt miért ne. Ok, okozat. Ehhez idő, és egy jó főnők kell, aki igenis veszi a fáradtságot, és megpróbálja átadni tudását, és hegyéről tövire elmagyaráz mindent.

De azért mondok egyet, az egyik főnököm monda mindig amikor sok munkám volt, és kicsit úgy éreztem elúszok, hogy: „nyugalom, nem kell minden problémát megoldani, hagyjam, hogy a dolgok sodródjanak a saját medrükbe, a problémák 70% megoldódik maguktól, vagy megoldják mások, nekem legyen jó a szemem, lássam előre mi az a maradék 30% ami rám vár, és azt oldjam meg.”

Ezzel akkor nem értettem egyet, de az idő bebizonyította, ez tényleg így van. Ha mindent a hátamra vennék lehet beleszakadnék, most már tényleg csak a 30%-ra figyelek, pontosan tudom, mit, mikor.

Erre jó pl. 4 hónappal ezelőtt, bekértem egy bizonyos alapanyagot egy termék gyártásához, tudni kell ritka, nehezen beszerezhető, és nem is épp olcsó. Bejött (rá 1 hétre), majd eltűnt. Mindenki azonnali pánik, keresés, szállítólevelek, ki vitte, hova, stb stb. Elkezdtem telefonálgatni, kapcsolatok, bajban vagyok azonnal szükségem lenne rá, ok, másnapra sikerült szereznem.

A raktárvezetőt csak nem hagyta nyugodni a dolog, végigkérdezet vagy 50 embert, felhívta az anyám tyúkját is, végigkutatta az egész céget, már mindenki feszült volt, és mint egy nyomózó kutya szimatolt, szinte már-már morogva mindenkire.

Láss csodát, az előző héten szóltak, nézd már, emlékszel, itt az eltűnt alapanyag. Mondanom sem kell, előkerült, rá 3 hónapra. (Egy teljesen képtelen helyen volt, nem tudom ki rakhatta oda.)

Tanulság, én idegeskedtem kb. 2-3 órát, majd megoldottam, a raktárvezetőnek vagy 4 napja ráment, plusz kiidegelt vele mindenkit a cégnél. Az alapanyag pedig előkerült, mert életbe lépet a 70% megoldódik magától…

Az-az ember, aki kapkod,stresszel, pánikol, az soha nem lesz jó munkaerő, pláne nem jó vezető beosztású ember.

Valamelyik nap leszakadt a cégnél a daru, és vagy egy 2000Kg konténer zuhant a földre, na ott is volt pánik, szó szerint rákellet üvöltenem az emberekre, hogy nyugalom!, fejezd be!, menny, szívj el egy cigit, de nekem itt ne pánikolj! (pedig ez tudom nagyon nem játék) de valakinek uralnia kell a helyzetet.

Ezt tudom tanácsolni a párodnak is, úralja a helyzetet, és ne hagyja, hogy a helyzet uralkodjon rajta…