Úgy érzem, mindenféleképpen megszakad a szívem. Mit tegyek, menjek ki külföldre, vagy sem?

Au pair vagyok Svájcban.

Én egyik pillanatban gondoltam egyet és belevágtam. Amikor meglett a család, le volt fixálva minden, repjegy, szerződés na akkor éjjel úgy feküdtem az ágyba, hogy te jószagú én elrontottam az életem. Hülye vagyok, visszamondom, nem érdekel, nem megyek. Aztán augusztusban felültem a repülőre és elkezdtem az au pair életet. Nem mondom, hogy rossz volt, de örülök, hogy végre vége (még 4 munkanap). Nekem nem volt jó a családom, de ennek ellenére örülök, hogy belevágtam. És tudod milyen pozitívuma volt ennek az évnek? Kiderültek kik az igazi barátaim, itt találtam új barátokat, megtanultam egy újabb nyelvet (angolul tudok és német területen élek) és párt találtam egy helyi úriember személyében. És a plusz plusz, hogy bár a terveimben az szerepelt, hogy az évem után go haza, most mégis visszatérek. És nem bántam meg :))

Szia!

Kicsit más a helyzetem mint neked, de teljesen megértelek.. Egyke vagyok, így mindig is azt gondoltam, hogy egy egyedüli gyereknek sokkal nehezebb elköltözni otthonról, ott hagyni anyukát, akinek talán én vagyok a legjobb barátja, apukával meg néha gondok vannak. Pedig nemsokára nekem is el kell mennem majd, csak ez kicsit visszatart.

Szerintem próbáld ki először csak fél évre az au-pairt Ausztriában, onnan tényleg haza tudsz járni, ha nem is minden hétvégén, de a legtöbb helyen heti másfél nap szabadságot kapsz, amiből havi szinten egynek mindenképpen hétvégére kell esnie. Akkor simán hazautazhatsz, vagy esetleg némi plusz teljesítmény fejében a másfelet akár 2 napra növelheted, ha jó családot fogsz ki, és kompromisszumképesek. Többi alkalomkor pedig akár Skype, ha meg tudjátok oldani anyukáddal.

Most kell lépned, egy év múlva talán még nehezebb lesz. (az adósság gyűlik, mi van ha az egyetem akkor sem sikerül, stb...)

Ja és egy oldal, amin keresztül egy ismerősöm is kijutott: [link]

Én drukkolok neked! :)