Ti is depressziósak vagytok a munkanélküliség miatt?

Pályakezdő vagyok, 3 éve nem találok munkát, a városban, ahol lakom már több ember lett öngyilkos, mert ő sem talált állást. Teljesen megértem őket. A kétségbeesés állandóan elér, közben túl vagyok pár műtéten is, hiszen az egészségem sem jó, de se segélyem, se semmim, ha pedig 30 önéletrajzból behívnak 1 helyre, kiderül, hogy kamu.

Úgy érzem, soha semmire nem viszem az életben, elkeseredett vagyok.

Elhiszem,hogy nagyon nehéz,sőt.

De sosem szabad feladni.Változtatni kell,csak fel kell ismerni,hogy milyen irányban.És az nagyon nehéz,elhiszem.

De reménynek kell lenni,azt nem szabad elveszíteni,mert valahol van egy hely,ahova pont téged keresnek.

A mai világban amúgy is nehéz,de sajnos vagy nem sajnos nekünk is változni kell,haladni a korral,képezni magunkat,és megtalálni azt a vonalat,ahol a legjobbak lehetünk.

Vagy legalább hinni benne,hogy van ilyen,ha még nem találtad meg.

Minden lehetőséget számba kell venni,és bizony sokszor meg kell alkudni kevesebbel is,mit amit szeretnénk.

Csak a reményt nem szabad elveszíteni,minden nap egy újabb lehetőség,így kell neki indulni,mert az univerzum nagy és érzi a dolgainkat,így az optimizmus nagyobb sikerrel járhat,ha sikerül ezt kisugározni.

A Titok c.könyv vagy film nem hülyeség,nekem bejött,az utolsó pillanatban,eddig kétszer is.

Van egy olyan mondás:Vigyázz,mit kívánsz,mert még megkapod.

Fogjuk fel ezt pozitívan.Nehéz,tudom.

De sosem szabad feladni.Ez a lényeg.

40 éves vagyok,depressziós lettem,reggel szorongással ébredek,van munkám 2 hete,de nincs kihez szólnom egész nap,a fiam elköltözött az apukájához egy éve,jó a kapcsolatunk,én férjhez mentem,nem találom a helyem,nagyon rosszul érzem magam,sokszor sírnom kell.

Küzdök,nagyon,kipróbálok mindent,jelenleg Xanaxot szedek,0.25mg-os felét veszem be este hat körül.

Reggel a férjem kel hatkor,már nem tudok vissza aludni,pedig csak tízre kell mennem dolgozni.

Volt egy betegségem februárban,intenzív osztályon voltam tüdőgyulladással,azóta nem ismerek magamra,elment az életkedvem,pedig nagyon küzdök a rossz érzések ellen.

A házi orvosom csak le akar nyugtatni,a tüdőgyulladásnál is azt mondta,idegi alapon köhögök,és nem hitte el,akkor még jól éreztem magam lelkileg.

Nem tudom,mit tegyek,tudom,hogy ezt nekem kell megoldanom,de nagyon rossz gondolataim vannak,szégyellem magam ezért.

Szüleim már nem élnek,anyukám mérges lenne most rám,azt mondaná,kapjam össze magam.

Nagyon nehéz.Mit tegyek,merre induljak?

Orvos,talpmasszázs,szolárium,elfoglaltság,ezeket próbálom alkalmazni.

Segítsetek!

Nem tudom,csak sejtem,miért lehetek ilyen depis.A fiam elköltözött,tartjuk a kapcsolatot,napi szinten,találkozunk,beszélünk,telefonon,facebookon,de NAGYON HIÁNYZIK!!!Nem tudok ezzel mit kezdeni,tyúkanyó típus vagyok,muszáj gondoskodnom valakiről.

A munkám nem köt le,egy kis üzletben dolgozom,semmi forgalom,nem lesz hosszú távú sajnos,de nem rajtam múlik.

Egyedül érzem magam,pontosabban,úgy érzem,nincs rám szükség a világban.

A férjem nem érti,mi a bajom,de ezt nem róhatom fel neki,jó a házasságunk,szeretjük egymást,számíthattam rá mindenben,mindig.

De a legjobb barátnőm megharagudott egy számomra érthetetlen dolog miatt,amit a mai napig próbálok jóvá tenni,bár nem érzem magam hibásnak,ő is nagyon hiányzik,de Bécsben él,így nem sok lehetőségem van,hogy újra kibéküljön velem.

Nincs más barátom,pedig azelőtt volt,a munkám során is rengeteg emberrel voltam kapcsolatban,taxis voltam öt évig.

De most más.Keresem az emberek társaságát,nyitott vagyok mindenre.

Ma voltam a körzetinél reggel,kértem beutalót a pszichiátriára,csoportos foglalkozások is vannak,azt mondta a doktornő.Állítólag van ott egy mentál higiéniás doktornő,aki nagyon kedves.Bár nem tudom,mit remélek,hiszen tökéletesen tisztában vagyok,mire lenne szükségem,de néha kiszalad a lábam alól a talaj.

Neked,nektek,mi okozza a problémát,mit tesztek,hogyan küzdötök?

Én nem akarom ezt elfogadni,tudom,hogy nem vagyok egy bezárkózós,unalmas ember.De nehéz,pedig nagyon igyekszem.

Írjatok,szívesen beszélgetek mindenkivel.

:-)