Mesélnétek a Tescoban betöltött diákmunkáról?

Szia!

Holnap megyek betanításra. Ahogy tudok mindenképpen írok, hogy miként zajlott az egész.

Akkor most mesélnék kicsit a mai napomról.

10 órától voltam bent, és fél 3 körül jöttem el. Az ott dolgozókkal semmi gond nincsen, bíztattak, hogy bele fogok jönni, és bármikor mehetek tanulni. A gond nálam csak az, hogy még mindig úgy érzem, hogy talán soha nem fogom megjegyezni azt a rengeteg számot, kódot, amit tudnom kéne. A tapasztalt pénztárosok természetesen fejben tudják majdnem az összeset (1-2-3-4 számjegyű kódok), és olyan gyorsan bepötyögik, hogy szemmel nem is tudam követni. Keményen egy kódot jegyeztem meg: a zsemle az 1-es. A legtöbb vásárlónál márpedig vannak olyan termékek (pékárú, ásványvízek), amelyekhez szükség van kódra.

A másik, amiknél sokat kell pötyögni, azok a zöldségek, gyümölcsök, amiket ott helyben kell lemérned. A gépből ki kell választani, hogy az pontosan milyen termék (ilyen színű, olyan fajta..). Ez szintén időbe telik.

Amitől a legjobban féltem, az a pénzzel vagy bankkártyával való fizetés (itt is külön gomb, hogy mivel). Ez nem volt vészes, örültem, ha eljutottam addig. Persze vannak az utalványok, meg áfás számla, meg üvegblokk meg ilyenek.

Engem már 2 óra után lerágott, pedig olyan sokat nem "dolgoztam", inkább csak figyeltem.

Azért annyira béna én sem lehetek, hogy mindezt ne tudjam megtanulni. Jelenleg sajnos így érzem. Lehet, ogy az is rátesz, hogy furcsa idegen emberekkel, és főként az ő pénzükkel! érintkezni. Felelősség.

Mindenesetre sok sikert kívánok annak, aki meg szeretné próbálni! Ide tényleg kell kitartás, türelem. Lehet, ha lenyugodtam még elmegyek tanulni. Dolgozni szeretnék, és ha ez van, hát ezt!