Voltál már ugy hogy azt mondtad nem birod tovább és felmondasz a munkahelyeden?

Igen volt, méghozzá azonnal. Nem bántam meg,mert nem érdemes kínlódni, ha rosszul érzem magam valahol.

Ehhez a döntéshez a mai viszonyok között, kell egy erős háttér, aki besegít addig amíg nincs új munkahely.

Volt. Egy gyár. Állandóan szidtuk, a vesztét kívántuk, mindenki naponta fel akart mondani.

Aztán becsődölt a cég, és többezer ember került az utcára. Azóta FB-on alakult egy csoport, ahol a volt kollégák együtt nosztalgiáznak. Utólag megszépültek azok a napok, és hiányoznak a munkatársak is. Arról nem is beszélve, hogy mindenki munkanélküli lett.

(Elcoteq-Pécs)

Igen, 2 hetet se bírtam egy cégvezető öregasszony titkárnőjeként. Értelmi feladatot nem sokat kaptam, ahhoz pedig nem volt tehetségem, hogy kitaláljam a klímaxos agyában lévő gondolatokat, így mikor elkezdett hisztizni, hogy amiért nem a konyhában nyomtam a tejszínhabot a kávéjára, hanem az asztalán (hogy ne essen össze idő előtt), akkor másnap már nem mentem be, postán kértem ki tőlük a papírjaimat, egyszer aláírni mentem még be a munkaügyre, amúgy ennyi volt.

Én inkább agyondolgozom magam rabszolgaként ugyanannyi minimálbérért, de ne nézzenek már hülyének...

Volt már párszor.

De még egyszer se hagytam ott.

Dolgoztam már olyan helyen is ahol naponta cserélődtek az emberek. Láttam olyat hogy jött valaki dolgozni, és fél óra múlva ment is haza hogy ő nem bírja :)

Volt.

Mivel a kollégáimat már nem bírtam elviselni, pech volt,mert a főnök meghallotta..behívott az irodába, azt hittem kirúg, de végülis azt mondta, hogy menjek el 1 hétre szabira, hogy gondolkodjam, de ő nem szívesen válna meg tőlem...végül nem hagytam ott.