Ebben az országban semmit sem ér az aki nem diplomás?

Nem ilyen egyszerű a kérdés.

A Kádár-rendszerben például alapvetően jobban lehetett élni mindenkinek, soha nem volt olyan, hogy kirúgnak, és akkor éhendögölhetsz (feltéve, ha befogtad a szádat a politikával kapcsolatban). Viszont ennek az volt a következménye, hogy csomó tróger naplopó volt mindenféle állásokban, akiket nem lehetett kirúgni, pedig a munkát nem végezték el, ÉS emiatt kapott kevesebbet az is, aki becsülettel dolgozott. Ők emiatt azt kérdezhették: miért kapok én is ugyanennyit mint az? Aztán normál esetben akkor ők is belesz.rtak az egészbe, és akkor a végén már senki nem volt motivált a munkában, akkor meg miből legyen pénz arra, hogy kifizessék a béreket, ha pár megszállotton kívül senki nem termel semmit?

Most meg az van, hogy szintén vannak, akiket dühít az, hogy ők bejárnak dolgozni mindennap mint a güzü, nincs idejük semmire, míg közben egy másik réteg családi segélyeken él, a többit meg megszerzi rablásból, vagy feketemunkából, és azoknak panaszkodik a nyomoráról, akinél amúgy még sokkal jobban is él.

Meg a jólétbe belenevelt hülyegyerekek, akiknek eszükbe se jutott, hogy ők valamiképpen hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, de azért verik az asztalt, mikor nem kapják meg azt, amit megszoktak?

Erre meg azt mondhatja, aki dolgozik: mit érdekel engem? hát ott dögöljön meg, ahol van, nem az én bajom, legalább megtanulja, mi az élet. Miért én húzzam az igát a lusta, nyomorult, segélyért kuncsorgó fajtája miatt?

És mindegyikben van igazság.

Amellett, hogy elég munkahely sincs.

"Ez tiszta, és igazad van. De ahogy te is leírtad, a diplomások még mindig nagyobb eséllyel kapnak munkát. Lehet, hogy nem a szakmájukban, de akkor is kapnak munkát."

Nyilván, mert ők jelentik a topot.

Ha lenne valami a felsőoktatás felett (mint ahogy most is van, pl. PhD, akadémiai fokozatok, stb) és hirtelen tömegesen lenne ilyen nagyon sokaknak, akkor meg a "sima" diplomások sírnának, hogy nem kellenek senkinek. Pedig így se nagyon. Az érettségi meg akkor már a "nem mérhető" kategóriába kerülne, mint most a nyolc általános.

Néhány évtizede akinek diplomája volt, az valóságos istenség volt (mert nagyon kevesen tudtak bekerülni, sokkal szigorúbban voltak a feltételek, és általánosságban, aki képes volt elvégezni egy egyetemet, arról feltételezhető volt, hogy kiváló).

Ma meg (legalábbis eddig) boldog-boldogtalan szerezhetett egy kamu kommunikáció diplomát, ha más nem, és akkor mindjárt felsőfokú végzettségű.

Ez van, és még egy pár évig ez is lesz, ez ellen nem lehet tenni. Akinek nincs, az vagy annyit tud tenni, hogy ő is szerez egyet, vagy az alternatív irányokra megy rá, mint hiányszakma, vagy nyelvismeret. Vagyis olyasmikre, ami nincs már mindenkinek, és így keresett.

Közel vagytok a megoldáshoz, de a sötétben tapogatóztok. Legjobban tegnap 17:57-es fogalmazta meg a problémát az első mondatában, csak aztán félrecsúszott a folytatás. pedig nem bonyolult ez. Az ő számaival: ha a 70 diplomás és a 30 diplomátlan közül egy diplomást vesznek föl, akkor az egyik csoportban 0%-os az arány, míg a másikban is rosszabb 2%-nál. A valóság azért ennél mindkét esetben kissé jobb, de a lényeg, hogy mindkét csoport szív. Diplomával egy picit könnyebb, de nem sokkal.

A probléma mégjobban látszik, ha megnézzük a tegnap 19:26-os választ. Szintén jól megragadja, de aztán az utolsó logikusnak hangzó, de téves mondatával bemegy a sűrű sötét erdőbe:

Küzdeni lehet, csak teljesen eredménytelenül. Ha fel is tesszük azt az amúgy téves kiindulási alapot, hogy a diploma valódi előnyt jelent a különösebb képzettséget nem igérő szakmákban is, akkor is lesz x-y ember, aki nem talál magának állást, ahol x az álláskeresők, y az álláshelyek száma. A különbség legfeljebb abban áll, hogy az egyik - legyen diplomátlan - ember nem egy diplomás, hanem egy másik diplomátlan miatt nem jut álláshoz. Végeredményben ugyanannyi állásnélküli marad. Sőt ha valami drasztikus hallgatói létszám csökkentéssel a diplomások arányát visszaszorítanánk, azaz nagyobb lenne a diploma valódi értéke, akkor méginkább igaz lenne, hogy a diploma nélküliek között nagyobb a munkanélküliségi arány.

A megoldás pedig egyszerűbb. A tegnap 18:43 által emlegetett modellt már kitalálták, csak nem olyan, mint amilyennek sokan szeretnék. Ezért fintorogva fogadják csak el, sőt igazi ellenállst vált ki. Kár, hiszen tényleg jóval egyszerűbb, mint gondolnánk.

00:32!

Ez szép és jó, csak egy gond van vele: arra ad megoldást, hogy a jelenlegi helyzetet konzerválja, közben ez 10 év múlva nem lesz jó. A diplomás férőhelyek számának csökkentése valóban választ ad arra, hogy ne vegyék el a diplomások a nem diplomások helyét – ez szép és jó. De! A ti elméletetekben úgy számoltok, hogy Magyarország egy zárt világ, csak ebben a dobozban kell gondolkodni.

Ahogy írtam a 2. válaszban (16:50), ez a jelenlegi munkákra lesz megfelelő. De kérdezem én naivan: ki az, aki nagyobb eséllyel rukkol elő egy világmegváltó ötlettel pl. a valutakezelői vagy az idegenforgalmi ügyintéző munkakörben: aki megkapta a feladat elvégzéséhez szükséges minimum képzést, vagy az, aki azért sokkal szélesebb körben kapott oktatást? De nem kell itt amúgy világmegváltásra sem gondolni feltétlenül: elég csak egy jobb módszer kitalálása, megértése, netalántán ellesése. Így lehet a versenyképességet szinten tartani, növelni.

Ha arra rendezkedünk be, hogy jó nekünk a jelenlegi összeszerelői státusz, akkor igen, menjünk szakképzésekre. Csak 10 év múlva még problémásabb lesz a helyzet, és már nem is feltétlenül csak Kína meg India miatt, hanem a többi felzárkózó ország miatt. És nem csak én mondom ezt: nem véletlen, hogy az EU azt akarja, hogy Európában a magas hozzáadott értékű (ez a kulcsszó!) munka központja legyen, kis túlzással kb. a világ Németországa. Ezért növelnék 40% fölé a diplomások arányát – ezt Magyarország is vállalta.

Így ha játékelméletben gondolkodom, akkor ez egy olyan helyzet, amiben ha mindenki a személy szerinti legjobb megoldására törekszik, azaz minél inkább növelni akarja az esélyeit az állásszerzésre (értsd: diplomát szerez, képzi magát), azzal a csoport összességében nagyobb eséllyel szerez jobb pozíciót a globális piacon, ezzel pedig növeli a saját és csoportjának jólétét. Itt sajnos verseny van, és nem léteznek olyan álomvilág-megoldások, mint a 18:43-as szeretne.

Értem amit mondasz, a férjem évek óta munkakereső, mert ha van is munkája, nagyon szar és nagyon keveset fizet. Magasépítő technikuma van. Bármilyen irodai állást pályáz meg, szó szerint kinevetik, hogy mit akar ő, mert 100 diplomás jelentkezett. Nettó 80 e Ft-ért. Ő meg jobb híján elmehet kőműves mellé segédmunkásnak a technikumával.

Szóval nem tudom azt sajnálni, akinek nem tetszik, hogy nettó 180 E-ért kell dolgozni. Mert bizony az ország legnagyobb részében ennél sokkal kevesebb az átlagbér, még a diplomásoknak is.

Nekem van diplomám, de mire mentem vele? Felvettek egy multihoz adminisztrátornak (nem kaptam 180-at). Feltétel volt a diploma, de a munka olyan egyszerű volt, hogy szerintem 8 elemivel meg lehetett volna csinálni. Most szültem 2 gyereket, és kiraktak, mert nem kellek. Találjak állást 2 kicsi gyerekkel, hogyan? Diploma ide vagy oda, nem kellek sehova.

A megoldás nagyon nehéz lenne. Először is drasztikusan lecsökkenteni a diplomások számát. Másrészt a munkaidőt is csökkenteni kéne. Mindig a külföldre mutogatnak, hogy ott bezzeg fél év a szülési szabi. Igen, ez igaz, de aztán a nők, nem dolgoznak folyamatos műszakban heti 60 órát. Él ismerősöm Belgiumban, Hollandiában, és azt mondják, hogy a nők 20, a férfiak 35 órát dolgoznak egy héten. A többi idő a családé. Szóval kérem, lenne itt munka, ha nem 2 ember helyett dolgozna mindenki. Persze ehhez sok minden kéne. Először is lecsökkenteni a munkát terhelő járulékokat, mert a munkaadók így sem tudják kitermelni. Nem véletlen ennyi a fekete munka.