Hogyan értessem meg finoman a barátnőmmel, hogy nulla végzettséggel nem fog menő állást kapni?

egyetemisták vagyunk, mindketten passzív féléven. én már hónapok óta babysitterkedem, sokat dolgozok, de keresek annyit, ami elég. nem kell hozzá végzettség és sikerült találni egy olyan ismerősi kört, ahol már ajánlanak és mindig van munka.

a barátnőm állítása szerint rossz anyagi helyzetben van, mondtam neki, hogy ő is keressen hasonlót fél évre, ajánlani is akartam. még a bsc(alap) képzést sem fejezte be, sosem volt szakmai gyakorlaton, de meg van arról győződve, hogy ő majd minőségellenőr lesz valahol meg gyakornok, laborasszisztens Ausztriában, csak mert életében párszor járt laborban meg látott 1-2 dolgot a suliban. ahelyett, hogy mihamarabb munkát keresne csak kosztümöket meg ingeket vásárol, mert ő mennyire tudja, hogy egy profi állásinterjún mit hogyan kell. 3 hónapja írja az önéletrajzát, el nem készül, de nem is tud mit beleírni igazából.

hiába mondom neki, hogy ilyen munkát még képzettséggel is nehéz találni, nemhogy anélkül. óriási verseny van a munkaerőpiacon. meg ő adminisztrációs állást akar valami cégnél. még csak nem is ilyesmit tanul. diákmunkát passzív féléves hallgató nem vállalhat, tehát ez kiesik.

nem jut sehová és hiába mondom neki, hogy keressen egyszerű munkát, ami fizet csak húzza a száját. közben panaszkodik, hogy nincs pénze, de sehová sem jelentkezik, mert már az alapfeltételeknél elbukik.

hogyan értessem meg vele, hogy az elképzelései nincsenek összhangban a lehetőségeivel? mit mondjak neki?