Meddig lehet bírni idegekkel és ép ésszel, azt a helyzetet, hogy valaki keresi de nem talál munkát?

Ez teljesen egyén- és helyzetfüggő. Ki eddig, ki addig, kinek milyenek az idegei, lehetőségei, körülményei, tartalékai, mennyire igyekszik, mennyire nem, mennyire szorgalmas, mennyire nem, ésatöbbi. Általános válasz nincs erre.

Lehet hibáztatni persze a munkakeresőt is, mert ő is lehet lusta, trehány, hanyag, meg minden egyéb, de szerintem Mo.-n jelenleg mégis az a legnagyobb baj, hogy _sokkal_ több a munkavállaló, mint a munkahely, holott ennek pont fordítva kellene lennie. Ha ugyanis a munkáltatóknak kellene versenyezniük a munkavállalókért, akkor egymást túllicitálva igyekeznének minél jobb feltételeket kínálni, hogy hozzájuk menjen a munkavállaló és ne a konkurenciához - de így viszont épp az a helyzet, hogy semmi nem kényszeríti a munkáltatókat a jöbb feltételek megteremtésére, mert ha a munkavállalónak valami nem tetszik, akkor mondhatják neki, hogy oké, el lehet menni, nem kötelező itt lenni, ezer másik várja, hogy a helyedre léphessen...

...Ami pedig végeredményben azt jelenti, hogy sok helyen olyan feltételekkel kínálnak csak munkát, hogy azt igazából nem is csoda, ha sokan már inkább nem is fogadják el, mert szörnyű és szar. Tehát lehet az is, hogy valakinek csak azért nincs munkája, mert nem akarja éhbérért kihajtani a belét.

Amúgy ti valami csicska alpári seggnyaló brigád lehettek akiket anyuka apuka támogat. A sekélyes életetekben nincs semmi amiért tényleg megdolgoztatok. Tisztelet a kivételnek.

Olyan könnyen tudtok tanácsokat osztogatni.

Ja és Digónak üzenem hogy szakadjon meg és kívánok neki minden jót mert ő extra troll..

"Ja és Digónak üzenem hogy szakadjon meg és kívánok neki minden jót mert ő extra troll.."

Miért is? Mert szerintem ha a lakhelyeden nem találsz munkát akkor meg kell próbálni máshol?

Biztos neked van igazad, akkor tényleg ott kell maradni, és várni hogy majd kinőnek a munkahelyek a földből, vagy hogy majd 1x úgyis jobb lesz..

Ahol előzőleg dolgoztam, oda csak azért mentem, mert bár nem volt az álomállás, úgymond "sértő" is lehetett volna, úgy voltam vele, hogy jobb, mint a semmi, és ha találok jobbat, akkor felmondok.

Na mikor eljött az ideje és kerestek a helyemre valakit, akkor a főnök teljesen ki volt akadva, mutatta is, hogy milyen jelentkezések érkeznek. Pl. Hello, olvastam a hirdetést, érdekel a munka, csörögj rám, ha gondolod. Vagy xy hirdetését olvastam, xy vagyok, szívesen dolgoznék önöknél, elérhetőségem: xxxxxxxx. És egy rendes hirdetés volt, leírva az elvárásokkal, hogy önéletrajzot kér stb.

Anno engem is úgy vett fel, hogy beküldtem az önéletrajzot, motivációs levelet nem kértek, de küldtem, másnap hívtak, hogy menjek interjúra, és az interjú végén kezet ráztak, hogy fel vagyok véve. Pedig nem tudok semmi extrát, "csak" száz százalékban megfeleltem az egyszerű feltételeknek, normálisan tudtam jelentkezni és az elbeszélgetésen is teljesen normális voltam.

Lehet szerencsém volt, de ha azt nézem, hogy egyesek hogy képesek jelentkezni, meg miket mondanak személyesen... A saját apámtól is égnek állt a hajam, mikor munkát keresett. Ha segítettem volna, akkor felháborodott, de eleinte még rendesen felöltözni sem akart az interjúkra, mert minek? Nem öltönyösnek jelentkezik ő. Meg ő megszokta a pozícióját, meg a fizetését, és minden interjún úgy beszólogatott meg ilyenek... Hogy az hülyeség, ő azt aztán nem csinálja meg, nem is tartozna a munkakörbe meg ilyenek. És csodálkozott, hogy azok az idióták, miért nem őt vették fel, mert a referenciái, meg a szaktudása, meg csak amíg körbe vezették, addig megmondta, hogy mennyi hülyeséget csinálnak, és hogy kellene és úgy lesz jó stb. Ami szép és jó, de ha valaki azt se tudja, hogy az ilyet hogy kell rendesen előadni, akkor tényleg ne csodálkozzon.

Van baj azzal is, hogy kevés a munkahely, de azzal is, hogy néhány jelentkezőtől is a hideg rázza ki a munkáltatót azok meg csodálkoznak, hogy mi velük a baj. Aztán, ha szerencséjük van, akkor valaki felvilágosítja őket és tudnak javulni, de ha nincs, akkor vajon meddig próbálkoznak rosszul?

Olvastam a hozzászólásokat, érdekesek...

Én már lassan 2 éve vagyok munkanélküli. Én nem mentem a munkaügyi központba tehát nem kaptam semmi lóvét, mert bíztam benne, hogy találok állást. Minden szóbajöhető állásra jelentkeztem (amit tudtam, hogy meg tudok csinálni, még ha lealacsonyító is) és vártam hogy valami összejön. Tényleg sok helyre beadtam ez az idő alatt, mindig csak behívtak interjúra, megdicsérték az önéletrajzomat(amit egyedül irtam), elégedettek a tudásommal, tapasztalatommal, stb. De nem engem választottak soha! Mi lehet az oka????? Már nem tudom....

Egyetértek azzal hogy a munka után kell menni, nálam ez is szóbajöhet... De kérdem én mindenki lakjon Budapesten????

Hogy meddig bírjuk idegekkel??? Még egyenlőre bírom, bírni kell, de meddig ki tudja...

Nemnormális ez a világ és az igazság odaát van!!!!

"De kérdem én mindenki lakjon Budapesten???? "

Most ha Pesten kapsz melót, akkor azért nem költözöl el, mert ne lakjon mindenki Pesten? Ha nincs munkám, és Grönlandra felvesznek egy halászhajóra, akkor már csomagolok is!

Digo!

Azt írtam, hogy nálam szóba jöhet a költözés. Arra próbáltam utalni, hogy szinte mindenki azt mondja Pest, Pest. De szerintem Mo. nem csak Pestből áll... De ha így van, hogy nézne ki az, hogy mindenki ott dolgozik. Amugy meg a költözés sem olyan egyszerű. Kell, hogy legyen megtakarított pénzed, vagy az is akadályozhat, ha már családod van, vagy nem tudod eladni a házadat.. stb. Egyszerúnek tűnik a megoldás, de ha benne vagy már nem is olyan egyszerű... De én nem akarok vitatkozni, úgyis mindenkinek magának kell megoldania, úgy ahogy tudja...Valakinek így jön össze, valakinek úgy...