A munkaalapú társadalom munkatáborokat jelent, és diplomás nagyik mennek az erdőben?

Ha úgy is van, mi ezzel a baj?

Tudod, a munkanélküliségnél, a tehetetlenségnél nincs rosszabb az egészséges értékítéletű ember számára.

Én egy évig voltam munkanélküli, csináltam volna én már bármit, mint otthon ülni, de mivel nem volt protekcióm, nem vettek fel sehova, mert senkiházi 20 éves HRes kiscsajok nulla élettapasztalattal döntenek arról, hogy ki alkalmas, meg ki nem valamire egy darab papír alapján.

Nekem tökéletes a helyesírásom, fogalmazni is tudok, mégse álltak szóba velem.

A szerencsének köszönhettem, hogy felvettek valahova, nem is rossz fizetésért, de ugyanúgy alkalmas lettem volna a többi helyre is, ahova jelentkeztem. Végzettségem, tehetségem megvolt mindhez, ahova nincs, oda én nem is jelentkezek.

Ha közmunka, az is jobb, mint a híd alatt, legalább társaságban van, nincs ideje elkeseredni, drogozni, piálni, és ki tudja, mire lesz jó később a kollektíva, akiket ott megismer. A kevés pénz meg ösztönzi, hogy jobb állást keressen magának, ha már összeszedte magát.

Igen, én egyvalamit utálok, de nagyon: "a csendben megdögölhetsz, ha nem vagy csókos" elmúlt sok-sok évi politikáját.

Senki nem mondta, hogy a közmunka végső megoldás kell, hogy legyen, de a nulla ellátásnál, úgy, hogy mindenhonnan elutasítják, ez is sokkal jobb.

Hidd el, amikor az ember csinál valamit, akkor jobb helyet is könnyebben talál, mint ha tesped otthon, és magával viaskodhat.