Légiutas-kísérő szeretnék lenni, de kissé tartok attól hogy lezuhan a gép, valós ez a félelem?

Szerintem, ahhoz hogy valaki légiutas-kísérő legyen, nagyon kell szeretni repülni, és abszolút biztonságosnak kell érezni. Hiszen neked kell tudni megnyugtatni azokat az utasokat, akik félnek.

Ha egy kicsit is bizonytalan vagy, akkor lehet, hogy ez talán nem való neked.

Én megértelek amúgy, hiszen rühellek repülni, nem érzem biztonságban magam (hiába tudom az eszemmel én is, hogy veszélyesebb átkelni az úton, mint repülni), és mindig alig várom, hogy megérkezzünk.

Persze nem lebeszélni akarlak, csak szerintem borzalmas dolog, ha az ember olyasmire van kényszerítve nap mint nap, amitől tart.

Ha a világon bárhol lezuhan egy utasszállító, akkor az biztosan benne van a napi híradásokban. Egyszer számold meg, hogy mondjuk egy hónapban hány ilyen balesetről hallasz! (Naponta több tízezer gép száll fel világszerte.)

Ezzel szemben, ha az összes közúti balesetet megmutatnák, akkor a nap 24 órája nem lenne elég a híradóknak.