A félelem megölte az érzelmeimet. Ne küzdjek tovább a kapcsolatért?

Pár hete összejöttem egy sráccal, kölcsönösen szerettük egymást. Viszont egy a baj: tanulok még, anyám tart el, és közölte, amíg vele lakok, nem pasizhatok, nem vihetek fel senkit, mert kirak.

Nincs lehetőségem elmenni sehova, és szeretnék tanulni (egyszer úgy összevesztünk, hogy voltam az utcán, és hajléktalan biztos nem szeretnék lenni).

A barátommal nem költözhetek össze, ugyanez a helyzete. + ő régen balhés volt, és nem nézné senki jó szemmel hogy járunk, így titokban tartjuk.

Ez a baj, állandóan rettegek anyám miatt is, amiatt is hogy a barátom vmi h.lyeséget csinál és lecsukják.

Úgy érzem a félelem kiölt bennem minden más érzést. Nem tudom küzdjek-e a kapcsolatért, vagy nem.

Az előző barátommal is bújkáltunk anyám miatt. Elég szánalmas, hogy 20 évesen ezt kell tennem, de annyiban megértem anyámat, hogy az első barátoról, akit egyébként elfogadott, kiderült, hogy drog miatt majdnem bezárták.

Sajnos mindig balhés embereket fogok ki, és az első barátom óta nem is tudok úgy szeretni, mint akkor.

Attól félek ez így marad és nem leszek képes már igazi mély szeretetre.

Legyek inkább egyedül? 1 évig egyedül voltam és ezért is volt nehéz hogy kapcsolatot kezdjek, mert már annyira megszoktam, hogy érzelmileg egy kicsit sem függök senkitől.