Milyen egy au-pair átlagos napja?

[link]

ezt olvasd végig.

nézz meg pár au pair blogot.

amúgy például én reggel a legkisebb gyerekkel kezdtem, amíg a szülők suliba vitték a többieket, mi reggeliztünk felöltöztünk, játszottunk meg ilyesmi, aztán 9 körül őt is elvitték nurserybe én pedig kezdtem a takarítást. Délután volt pár óra szabadom, aztán jött haza a kicsi, őt vittem játszótérre parkba, ide-oda, hogy az anyuka tudjon házizni a nagyokkal. Este pakolás, vacsora (néha az au pair csinálja) satöbbi. Egy biztos, te ott alkalmazott vagy és esetleg barát, de mindenféleképpen felnőtt, neked is meg van a saját életed és nekik is, ezért lesznek olyan helyzetek, amikor nem tudod, hogy mit kellene csinálnod, (például, ha a szülők összezörrenek valamin, vagy nagy családi vacsora van). Én csak ajánlani tudom amúgy, ha van lehetőséged, vágj bele!

Egy barátnőm dolgozott au-pair-ként. Egy elvált doktornő kislányára kellett vigyáznia. "Zsebpénzt" kapott, heti 50 font körül, az étkezés, szállás, mosás stb. mind a család állta. Nyaralni is velük ment.

Reggel ő vitte a kislányt iskolába (teljes reggeli rutin, felkelés, öltözés, reggeli, elvitel...), amíg suliban volt, ő is ment a saját sulijába heti 3x. Mire végzett a kislány, ment érte, vitte a különóráira, onnan haza. Otthon egyszerűbb háztartási munkák, mosás bedobása, teregetés, néha főzött magyar ételeket, a kislány szobájának, dolgainak teljes rendben tartása, mosogatás.

Takarítani külön takarítónő járt.

Mivel a lánykának rengeteg külön programja volt, még el tudott mellette vállalni egy másik állást is, heti 1x takarítani járt egy idős nénihez. Szabadidejében a frissen szerzett barátaival, iskolatársaival volt, kirándult, felfedezte Londont, v. ment a családdal.

Neki nagy szerencséje volt ezzel a családdal, azóta is jóban vannak, haza sem jött, Angliában ment férjhez, ott született a lánya is.

Hát nekem extra jó helyem volt annak idején, de azért leírom, hogy nálunk ez hogy volt (de azért ez nem az átlagos)

2003-ban Németországban voltam babyszitter 1,5 évig. Én nem a családdal éltem, külön lakást és autót kaptam. A hétvégéim szabadok voltak, tehát csak hétfőtől-péntekig dolgoztam, hétvégén csak akkor, ha a szülők elutaztak valahová.

Egy 11 éves kislányra kellett felügyelnem.

Egy átlagos napom így nézett ki:

9:00 átmentem a család házába, akkor már senki nem volt otthon, szülők melóban, a gyereket meg elvitték ők az iskolába

Elpakoltam a konyhát, amit reggelinél maguk után hagytak, beágyaztam, kicsit kitakarítottam (morzsapórszívózás, mosogatóképbe bepakolás, szemét kivitel stb.).

A normál napi takarításra volt külön takarítónőjük.

11:00 összeütöttem valami ebédet amit előzőleg a főnökasszonyom felírt, hogy mi legyen az.

12:00 betettem a mosást, elmentem bevásárolni majd a gyerekért a suliba

14:00 evett a gyerek, utána elment barátnőzni, vagy kivittem a lovardába, csütörtökönként meg teniszre vittem

Ezután én délután lazíthattam, tv-t néztem, tanultam, ilyesmi.

17:00 hazajött az anyuka, megkérdeztem, hogy kell-e még valamit segíteni, ha nem mentem haza és utána éltem az életemet. Volt, hogy este 7-8-ra vissza kellett mennem mert a szülők üzleti vacsorára mentek vagy baráti összejövetelük volt. Akkor tanultam a kislánnyal, vacsit csináltam neki, társasoztunk ilyesmi. Este fél 10-kor lefektettem én meg tv-t néztem, olvastam amíg a szülők haza nem jöttek.

Ha a szülők hosszabb időre utaztak el, akkor ott aludtam a házba a kislánnyal és mindent én csináltam.

Heti 2x délután suliba jártam, hétvégenként meg még plusz munkát vállaltam idős néniknél.

Nekem így nézett ki egy hetem:

minden reggel az anyuka vitte suliba a gyereket, így addig aludtam amíg akartam. Hetente 2-szer 2-re, 3-szor pedig fél 4-re mentem érte. Addig rendbetettem a konyhát (a sokáig alvásért "cserébe" sosem voltak képesek elpakolni maguk után reggeli után, így otthagyták nekem a megrakott asztalt). "Rövid napokon", mikor 2-re mentem, nem nagyon mentem el otthonról, max ha a közelben volt elintéznivalóm, akkor oda elugrottam, de egyébként meg otthon netezgettem, tanultam a nyelvtanfolyamra, stb.

Hosszú napokon, mikor több időm volt (csak kétszer, mert az egyik nap takarítottam), bementem a városba, találkoztam a barátaimmal, de annyira nem szerettem ilyenkorra programot szervezni, mert utálom ha nézni kell az órát, hogy nehogy elkéssek mikor menni kell a gyerekért. De pl. jártam jógázni, az pont belefért.

Mikor hazajöttünk a suliból, leckecsinálás, aztán bent játszottunk, vagy jó idő esetén lementünk a játszótérre. Ez volt a kedvencem, mert eljátszott a többi gyerekkel (többnyire osztálytársak), én meg trécseltem az au pairekkel meg a szülőkkel, vagy olvastam egy könyvet és még színem is lett. :D

Este 6-fél 7 körül jött haza az anyuka, addigra előkészítettem az előzetesen megbeszéltek szerint a vacsorát: értsd zöldséget aprítottam, feltettem a vizet főni a tésztának stb. Innentől ettünk, elpakoltam a konyhát és kész, a gyerkőcöt már átvette az anya (apuka nem volt).

Volt olyan, hogy az anyának külföldre kellett utaznia, és rám volt bízva 2-3 napra a gyerek. Meglepő, de én azt élveztem a legjobban - mikor érzi a gyerkőc, hogy csak én vagyok neki, nem fog hazajönni az anyja, akkor sokkal kezelhetőbb, szófogadóbb volt. Ezek a napjaink ugyanúgy teltek, csak én fürdettem és altattam, reggel én vittem suliba stb.

Péntekenként közösen bevásároltunk családilag, ami úgy nézett ki, hogy mi fél 6 körül elbattyogtunk a hipermarketbe, elkezdtünk vásárolni (listáról), az anyuka meg munka után egyből oda jött kocsival és már ő fejezte be a vásárlást.

Nagyon sok programba bevontak, kirándulás, étterem, állatkert...

Igazából ez, ami előnynek is tűnik, gyakran hátrány is: az au pair nem úgy végez a munkájával, hogy lejár a munkaidő mondjuk 6-kor, hazamegy és becsukja maga mögött az ajtót. Nem tudod megtenni, hogy ha fél 7-kor kopog az ajtódon a gyerek, hogy játssz vele, hogy elutasítsd. Ugyanez hétvégén: ha a hétvégéjét úgy tervezi az au pair, hogy otthon tölti, akkor ráfázott: mindig jön a gyerek, hogy játsszunk, gyere velünk az erdőbe, gyere velünk fagyizni stb. És nem tudsz nemet mondani. Nem fárasztó dolog (na jó, de), de a privátszféra kicsit megszűnik létezni. Arról nem is beszélve, hogy hétvégén aludnál délig, de a gyerek fél 8-kor már olyan hangosan játszik, hogy muszáj felkelned.

Hát röviden ennyi, a rossz tapasztalatoktól valóban nem kell megijedni, én is rossz helyen kezdtem, de 3 hónap múlva megtaláltam a tökéletes családot, és nagyon jó volt.

Annyira, hogy most, 2 év után, újra nekivágok, terveim szerint augusztus-szeptember környékén kezdek. :)

Te hová mész? Vagy még csak tervezed? Kérdezz bátran! :)