Elmenjek állásinterjúra úgy, hogy tudom, ha fölvesznek is, a feltételek miatt 90%, hogy nem megyek majd oda?

Hát nem tudom... Tapasztalatból van már szerintem épp elég. Rengeteg interjún voltam már. Magamban már sokszor azon szoktam mosolyogni, hogy nem tudnak újat kérdezni. :) Mindig ugyan azokat a visszatérő kérdéseket kapom.

Aztán vannak rossz tapasztalataim is. Ahová szépen kiöltözve elmentem, nem sajnáltam rá időt, pénzt. Válaszoltam a kérdéseikre, aztán még arra sem méltattak, hogy legalább egy e-mailben értesítsenek. Azóta se kaptam választ.

Na meg ha arra gondolok, mennyi pénzt dobtam már ki feleslegesen interjúkra?! Inkább nem számolom össze...

Ja és a leginkább visszatartó erő ettől az állástól, hogy közalkalmazotti bértábla szerint fizetnek.

A másik álláslehetőségnél, aminek a válaszára várok, több, mint dupla fizetést kapnék. Azért nem mindegy. Szerintem hülyeség lenne feladni azt, mert nem úgy van szerencsére, hogy különben a híd alatt kéne aludnom.

Úgy vagyok vele, hogy ha már egyszer munka miatt hajlandó vagyok több száz kilométerre költözni, akkor legalább érje meg valamilyen szinten.

18:21!

Mert több változós az "egyenlet", valamint nem látok a jövőbe.

Mert általában ha jelentkezek egy állásra, van hogy egy hónap vagy még több eltelik, mire behívnak. Legalábbis eddig ezt tapasztaltam. Volt, hogy már el is felejtettem, hogy oda is jelentkeztem, mivel kb fél év után szóltak.

Mert addig azt reméltem, hogy a függőben lévő másik álláshelyen is így vagy úgy döntenek.

Mert mikor jelentkeztem, nem tudtam, hogy a lakóhelyemen is akad egy kis dolgom, ami nem halaszthatatlan, de ha egy mód van rá, szeretném befejezni.

Mert rábeszéltek, hogy jelentkezzek, de nem gondoltam, hogy esélyes lehetek.

Kb ennyi jut most eszembe róla.

Na, álljon meg a menet!

Nem fogadtam el még semmit. Én alkalmazkodom hozzájuk, én megyek házhoz 240km-ről akkor amikor mondják. Nekik a kisujjukat se kell mozdítaniuk. Ellentétben velem.

A korrektségről pedig annyit, hogy múlt csütörtökön felhívtak, hogy menjek be interjúra, de akivel konkrétan beszélni kéne, még nem tudta mikor ér rá, ezért azt ígérték, hogy hétfőn felhívnak, és mondanak egy időpontot.

Vártam. Hétfőn nem hívtak. Kedden nem hívtak. Szerdán, ma hívtak délután, hogy másnap legyek ott. Azt sem mondták, hogy elnézést, hogy két nap késéssel hívnak. És azért már bocsánat, de nem a szomszédból szaladok át 10 percre.

Úgyhogy ennyit a korrektségről és a normális viselkedésről.

Nem éltem bele magam. Pont azt írtam, hogy ha oda nem vesznek fel, az sem baj, mert most is van mit csinálnom. Akkor folytatom ezt, ha úgy alakul.

Oda nem meghirdetett állásra jelentkeztem, hanem ismerősöm eljön attól a cégtől és mivel nekem is ugyan olyan végzettségem van és dolgoztunk korábban együtt is, a főnökénél megemlített engem. Be is hívtak. Eddig három interjún túl vagyok ott. Ez azért csak jelent valamit. Ismerősöm is mondta, hogy nem kapkodják el a felvételt. Őt valami 2-3 hónap alatt vették csak fel.

Ezen kívül ismerem az egyik HR-est a cégnél. Nem hozzá tartozok, de annyi szívességet megtett, hogy belenézett a személyi anyagomba. Neki ehhez van hozzáférése. Elég pozitív dolgokat mondott, amiket feljegyeztek rólam. Úgyhogy nagyon nem esélytelen a dolog.

De majd kiderül, még nem dőlt el persze semmi.

Ha munkanélküli lennék és anyagilag is nagyon rá lennék szorulva, akkor persze minden lehetőséget meg kellene ragadnom. De most abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy ennyi "luxust" megengedhetek magamnak.

Volt olyanban is részem, amiről Te írsz. Már ahonnan legalább válaszoltak. Mindennek megfeleltem, még azoknak a szempontoknak is, amik csak előnyként voltak megjelölve. Mégis a válaszban indoklás nélkül csak annyi volt, hogy tájékoztatnak, hogy nem engem választottak.

Hány ilyet kaptam már, hajaj!