Nincs olyan erzesetek, mint 2008-as valsag elott?

Nem csak az autóiparban. Szinte mindenben a boltokon kívül, mert enni sajnos kell. Ráadásul annyi az egyre több betegség, hogy rá vagyunk kényszerülve egyre egészségesebb átállásra.

De autón túl ingatlan, albérlet, gyors vendéglátás. Utóbbin belül leginkább csődben van a lángos és a pizza. Nyári standok is egyre drágábbak, mert ilyen áron alig áll be valaki és így csökkenteni sem lehet. Úgyhogy van igazság, lesz egy óriási robbanás még a választás előtt. Szerintem most nyáron.

Az autóipar helyzete egészen más, mint 2008 környékén.

Sokkal rosszabb is.

A politika elkezdett nagyon belemászni és túlszabályozta.Részben emiatt, az árak is jelentősen emelkedtek.

Meg ott vannak a kínai konkurensek, akik a golyóikat szorongatják.

Az EU-s autóipar egy része befog dőlni. Főleg a VW meg a Merci.

A BMW az megmarad, mert más úton jár, meg fanatikusak a vásárolói.

"Nincs olyan erzesetek, mint 2008-as valsag elott?"

Akkor sokkal könnyebben éltem, mint most.

Nincs.

Egyébként annyira nincs is gáz a helyzet, mert sokan tanultak az akkori sokkból és egyre nagyobb réteg él tudatosan pénzügyileg, persze még mindig nem a többség, de sokan.

És nem is feltűnő, de ma már kevésbé jellemző a 2-3 gyerek erőn felüli bevállalása, az élethosszig szóló hatalmas hitel bevállalása, sokkal többen tartogatnak pénzt akárcsak állampapírban, stb. Plane a Covid óta, mikor sokakat megint lesokkolt a hirtelen munkanélküliseg.

Szóval emiatt a fogyasztás, ha nem is nő, de nem zuhan egy bizonyos szint alá, mert jelenleg a többségnek, ha vissza is kell venni az inflácio miatt, azéet nem kell teljesen behúzni a kéziféket. Költögetnek, vásárolgatnak, csak visszafogottan. De költenek. 2008ban szószerint gatyafék volt, ilyen azért nem várható, plusz most nincsenek 3szorosra ugró hitelek.

2008-ban pályakezdő voltam, nem volt vagyonom és egzisztenciám, amit elbukhattam volna. Sőt, a létező legjobb, legolcsóbb beszállót kaptam mindenbe, bár csak pár évvel később kezdtem élni vele. De gyakorlatilag semmi anyagi nehézséggel és rizikóval nem kellett eddig szembenéznem.

Most, közel 40 évesen, két gyerekkel érzem először, hogy jöhet még kutyára dér. Nem pánikolok, de azért érzem az idegeimen, hogy van mit vesztenem, és valószínűleg fogok is. A Covid mini-recesszió nem hatott rám így.