Ezzel miért nem ért egyet senki?

Az a baj, hogy olyan emberekről beszélünk, akik a normál munkaidőt is munkával töltik, nem körömreszelgető Mancikákról az apjuk vállalkozásában. ÉS ha tisztességesen ledolgozod a munkaidőd, elfáradsz, akár testileg, akár szellemileg, az egészséged rovására fog menni, hogy újabb munkát vállalsz. Ráadásul ezzel kockáztatod akár az eredeti munkád elvesztését is, mert nem biztos, hogy ugyanolyan színvonalon fogod tudni ellátni...

Kívülről könnyű okoskodni.

12 ór fizikai munka után próbálj meg még másodállást vállalni, vagy bármi egyéb maszekolást, esetleg saját vállalkozást. De mondhatnám ezt 2-3 műszakra is vagy ha alapból az ember szar helyen dolgozik. A legtöbb gyár pedig szar. Ráadásul nagyon sokan akár több órát ingáznak naponta és hétvégén (jellemzően szombaton) is dolgoznak. Szerinted ezek után mégis hogyan maradjon ereje BÁRMIRE? Még tanulni se nagyon, ahhoz is energia és ébrenlét kell. 12 óra meló, 2 óra utazás és még a háztartási dolgaid nem végezted el, nem intéztél ügyeket, nem kajáltál, nem főztél magadnak, nem mostál, nem takarítottál stb. Hogyan maradjon bármi egyébre energia és idő? Leginkább sehogy.

Mondom ezt úgy, hogy én nem ilyen munkakörben dolgozom szerencsére, de látom a környezetemben, hogy akik hasonló helyzetben vannak mit tudnak kezdeni magukkal. Jellemzően semmit. Általában az a megoldás, hogy az eredeti, fő munkahelyükön vannak benn minél többet, túlóráznak, ha lehet, esetleg szombaton is bemennek.

Nyilván ha közel laksz a munkahelyedhez akkor az ingázást megspórolod, illetve más ha valaki viszonylag kényelmes, 8 órás, 1 műszakos munkát végez, de cserébe szarul keres. Ekkor érthető, csináljon valami maszek melót, vállaljon másodállás. De a legtöbb gyári meló nem igazán teszi ezt lehetővé.

Szimplán elfogadod, hogy vannak ilyenek. Az ő jó vagy rossz dolgaik nem a te dolgod, nem is az enyém vagy másé.

Az olyan egyedek háborodnak fel vagy reagálnak hevesen vissza egy ilyen témát illetően, akik szellemi, testi-lelki bajokkal küzdenek, félnek a változástól, tovább lépéstől s annak kockázataitól. Sokszor tagadásban is élnek.

Holott ezek nélkül nincs haladás az életben vagy ezek fejlesztése nélkül. Mégis így jobb nekik a langyos pocsolyában üldögélve létezni, ám lelkükkel együtt a pocsolya is kihűl idővel.

Másrészt pedig örülni kell, hogy vannak ilyenek. A társadalmunk összeomlana, ha mindenki pl vezető akarna lenni jó fizetéssel. Kik dolgoznának alatta? S ha nincs ki dolgozzon, akkor a vezető mit s kiket is vezetne? 🙃

Szimplán fogadd el, hogy vannak ilyen emberek is. S nem lenézésnek szánom mondandómat. Egyszerű tény alapú, semmi több.

Az, hogy van véleményed/véleményünk, az nem azt jelenti, hogy fűnek-fának oda kell mondani.

Elég, ha olyanokkal beszéled meg, akik értik mit mondasz vagy pl egy szerettednek akarsz segíteni, hogy merjen lépni, hogy jobb élete lehessen. ♥️

Nem kell vadidegeneket győzködni. Felesleges nyűg.

Kivéve, ha az illető pl tanácsot kér vagy/és szeretne változtatni, vagy akár kell egy kis bátorítás számára.

Meg ugye nem mindegy, hogy milyen módon kommunikálod, fejezed ki a véleményed.

Érteni kell az emberek lelki világához is, hogy adott eseteket hogyan kezelj.

A legtöbb embernek empatikus csatolások kellenek, egy kis együttérzés (egészséges érzelmi alapú manipuláció). De vannak olyanok, mint a magamfajta, hogy nyersen, egyenesen lehet mondani a dolgokat. Ismeretségi köröm is ilyen. Meghallgatjuk egymást és felesleges érzelmi hiszti és öntagadás/tagadás helyett átgondoljuk az elhangzottakat.

Pl "ne legyél már önfejű, a francnak se kell x-y termék. Minek erölteted a termékpalettába?"

Nem besértődni kell, hogy "szarnak" gondolja a másik ember az ötletet. Lehet, hogy igaza van, de az is megeshet, hogy kevés a tudása a témát illetően stb. Mindezt pedig át lehet beszélni.

S kialakul a témát boncolgató kellemes kommunikáció. Pl kezdve azzal: "miért gondolod így?"

"Van-e rálátásod ehhez a termékkategóriára?"

Ám az a helyzet, hogy legtöbb ember erre nem képes. Itt gyk-n is vannak, akik foggal-körömmel harcolnak olyan termékek/szolgáltatások mellett, melyek eleve halálra ítéltek s hiába írod le nekik részletesen akár számokkal a kis vállalkozás ötletüket, elhessegetik a tényeket.

S ez csak egy téma a sok közül melyek példaként felhozhatóak.

Pedig vannak nagyon jó válaszok. Korrektek, tartalmasak is, nem csak sületlenségek. Persze abból is van egy szép kupac.

El kell engedni pl az említett "van egy ötletem" emberkéket, hogy betont arccal nyalva eladósodjanak stb., mert nem az ész dominál náluk (utána se néznek a dolgok alapjainak, pedig minden adott), hanem az érzelmek.

Ami igaz, nehéz olykor elengedni, de el kell. Pl egy munkahely váltásakor is.

Hiába akarsz jót a másiknak, akkor is az ő élete, döntése.

Tiszteletben kell tartani, akármire is készül vagy sem.

Ám ha magunknak akarunk jót, gondolom te is teszel érte.

A legfontosabb kincsedet, az idődet pedig ne jelentéktelen egyedekre pazarold.

Magaddal s azokkal töltsd, akik számítanak vagy akiknek megéri pár mondatot átadni bármilyen formában.^^

Kellemes szép napot mindenkinek! Jó étvágyat a közelgő ebédhez!

3#-ashoz annyit fűznék hozzá, hogy nem mindegy, ki hol dolgozik. S ebbe beleszámoljuk a más országban való munkát is.

Pl gyári dolgozó vagy bármilyen takarító, szobalány poziciókkal is lehet jól keresni másik helyen. Pl hollandia, ausztria stb.

Persze kellemetlen, hogy magyarban minden fizu sokkal kevesebb, mint pl az említett országokban.

De tény: a változáshoz az embereknek kell megmozdulni, tenni. Pl egy alap nyelvtudást bekebelezni. (1-2év alatt simán megtanulható az átlag embernek is.)