Férfiként, ha kapnál egyet, viselnéd, eladnád, tovább ajándékoznád, vagy el sem fogadnád? Vagy nem is adna neked senki ilyet, mert tudják, hogy neked ez bóvli?

Búvár órát semmiképp nem hordanék, mert penetráns ocsmánynak találom az összeset. De nem azért, mert "nekem ez bóvli", hanem mert ez az órastílus nem nekem lett kitalálva.

De amúgy most a kérdés tulajdonképpen arról szól, hogy "nézzétek, annyi pénzem van, hogy a Seiko nekem már bóvli", vagy mi?

Udvariasan megköszönném, és eltenném a szekrénybe. Valószínűleg csak nagyon ritkán hordanám.

Nem mintha bajom lenne a gyártóval, csak ez a design nem passzol az ízlésemhez. Másrészt, akkor szoktam le a karóráról, amikor azon kaptam magam, hogy folyton ránézek, mennyi az idő. Rossz szokás. Először az övemen hordtam, aztán teljesen elhagytam az óra hordást, amikor mobilom lett.

Tehát ha kapnék egy 300.000 forintos karórát ajándékba, akkor elfogadnám-e?

Vagy hozzávágnám az ajándékozóhoz, hogy ezzel a "bóvlival" akarja kiszúrni a szemem?

Valamiért úgy sejtem, hogy te viszont nem vettél neki hasonló értékben ajándékot a munkahelyeden megkeresett fizetésedből...

Valaki nagyon rácuppant a témára.

Nem hordok amúgy órát, ezt sem hordanám. A telefon időt is mutat szerencsére.

Megesik néha az életben, hogy jó szándékkal adnak valamit: Udvariasan megköszönöm, hadd legyen meg az öröme az illetőnek... aztán elteszem valahová mélyre.

Hogy mi bóvli, és mi nem, az lényegtelen, ha egyszer megjelenésüket illetően a nem bóvli dolgok se nyerik el jobban a tetszésemet. Attól az üresfejű viselkedéstől pedig meglehetősen távol állok, hogy magamra aggatott vagyontárgyakkal akarjam kifejezni a telep szélén felvonulva önmagam értékét.

(Amúgy se bírnom elviselni, hogy bármi rajtam fityegjen, karórákat is ide értve.)