Hogy dolgozzam fel, hogy elveszítettem az állásom, valaha fel fogom tudni dolgozni?

Sziasztok.

Van itt valaki esetleg hasonló helyzetben, hogy valamilyen oknál kifolyólag elment, el kellett mennie valahonnan

?

Azóta hogy eljöttem az egész életemben sorra rossz döntéseket hozok és boldogtalan vagyok.

Mindennap eszembe jut sajnos.

Óvónő vagyok és sajnos az első munkahelyemet siratom vissza. Ez egy egyházi intézmény, ahol eleinte nagyon nagy nyomás volt rajtam pályakezdőként, mivel hittant is tartanom kellett, mellette akkor költöztünk össze a párommal, azt éreztem nem bírom a sok ovira készülést, otthoni teendőket ellátni.

A dajkám megkeserítette a mindennapjaimat, mert sajnos nagyon kevés idegrendszere volt a gyerekekhez, kiabált és engem is nagyon sokszor megszólt mindenèrt. Bejàrós voltam, 35-40 percet sétáltam a buszmegállótól mindennap és 20 perc volt a buszút. A családom állandóan mondta, hogy menjek a lakóhelyemre dolgozni, mert ha gyerekem lesz, akkor őt tudom magammal majd vinni helybe és nem mindegy, ha gyerekem lesz, hogy ennyi időt is otthon lehetek majd.

Én belefáradtam és felmondtam, valamint jelentkeztem a lakóhelyem óvodájába, ahol azonban nagyon nem éreztem jól magam. Már most gyesen vagyok, nem dolgozom.

Azonban azóta, hogy eljöttem mai napig visszasírom az állásom, mert a főnököm és az összes többi munkatársam és magát az intézményt és vallási mivoltját nagyon szerettem. Egyszerűen nem szeretnék máshol dolgozni. Elmondtam a főnöknek, hogy visszaszeretnék menni, azonban kis esélyt látok rá, hogy vissza tudok menni valaha, mert nagyon régtől ott vannak fiatal kolléganők, akik nagyon elhivatottak és szeretnek ott lenni.

A dajka, aki mellett nem éreztem magam jól azóta felmondott, mert bepanaszolták a szülők, hogy megütött egy gyermeket. Így végképp elkeseredtem, hogy aki miatt rossz volt az is elment. Állami oviban dolgoztam utána és rájöttem utólag mi az a plusz, amit adott nekem az egyházi óvoda. :(

Tiszta szívemből bánom, hogy nem dolgoztam előtte máshol, hogy nem szereztem máshol tapasztalatot, mert akkor tudtam volna értékelni a helyemet.

Szomorú vagyok. :( a fiatal kollégák max elmennek majd szülni, őket helyettesítenem felesleges, mert majd visszamennek.

Már azon is gondolkoztam elvégzek egy dajkaképzőt csak hogy visszamehessek oda, mert dajka állás lehet hamarabb lesz, mint óvónő, azonban az nekem egy nagyon nagy visszalépés lenne.

Azóta belátom mit kellett volna tennem. Ott maradni és a településre költözni, mert a párommal egyébként nem saját házban laktunk. Most meg jelenleg már azt sem tudom gyes után hova szeretnék visszamenni vagy hogy hol is szeretnék lakni. Teljesen elkeseredettnek érzem magam.

Köszönöm, hogy kiírhattam milyen nagy hülye voltam. :(