Az mitől lehet, hogy egy adott cég rendszeresen elutasít pusztán önéletrajzom alapján, úgy hogy papíron mindenben megfelelek a követelményeknek? Más hasonló cégeknél legalább az interjúig vagy egy telefonhívásig el szoktam jutni.

Nem gondolnám magam csúnyának, ráadásul értelemszerűen igyekeztem előnyös fotót kitenni magamról. Persze, attól még mindig lehet unszimpatikus a fejem egyeseknek. Az is lehet, hogy a hobbijaimba kötnek bele, vagy a nem releváns kompetenciáimba, esetleg hihetik azt is, hogy bármikor leléphetek szülni.

Szomorú egy világot élünk. Ami meg úgy általában a hazai munkaerőpiacon megy, az meg egy külön borzalom.

Az emberek zöme szimplán csak szeretne valahol dolgozni, hogy tudja fedezni a számláit meg a kiadásait, ők meg teljes elköteleződést meg odaadást várnak el minimálbérért cserébe. Sok munkahely fel van háborodva, ha munka mellett tanulni szeretnél, képezni önmagad, meg úgy általában van életed a munkán kívül is.

Egyenes embernek tartom magam, ezért a legtöbb állásinterjú a halálom, mert vagy teljesen másnak mutatom magam, mint aki vagyok, vagy nem vesznek fel.

Ettől függetlenül, hiszek benne, hogy mindenkinek meglenne a maga testhezálló helye a munkaerőpiacon, tehát hosszú távon mind a munkáltató mind pedig a munkavállaló profitálna az őszinteségből.

Ezzel szemben a gyakorlat mégis inkább azt mutatja, hogy előbb veszik fel azt, aki hihetően kamuzza be, hogy az adott pozíció álmai munkahelye, mint azt, aki egyenesen közli a céljait.

Nagyon ráférne már egy alapos reform a munkáltatókra, mert fordítva ülnek a lovon.

Mindenesetre talán tényleg jobb is így. Belegondolva, magam sem szívesen dolgoznék olyan cégnél, ahol kapásból elítélnek az érdeklődési köröm vagy a (a mások által által jónak mondott) fotóm alapján.