Miért titok, ki mennyit keres?

Szerintem nagyot változott a világ, inkább magánügy ma már hogy egy család mennyiből él, vagy hogyan, honnan teremti elő a megélhetéshez, vagy éppen a luxushoz szükségest.

És sohasem tudhatni, hogy valaki mi célból, mi okból kérdezi: csak tájékozódni akar, hogy merre vigye saját életét, vagy éppen azt számolgatja, hogy ha esetleg fel akar jelenteni valahol, az megfelelő jogcím lehet-e?

Mert ugy-e ezen az oldalon is van sok ilyesmire utaló kérdés. Sok a "jószándékú" ember.

Ha meg akarod tartani a barátaidat, ne faggasd őket erről.

Vannak tabutémák (még mindig, a korszerű és liberálisabb világ ellenére), s ezeket illik kerülni, az emberek nem szívesen beszélnek róla.

Vagy szégyenlik, hogy mennyire keveset keresnek, vagy nem akarnak felvágni, hogy mennyire sokat (bár ez utóbbi kevés van), nem bíznak meg a másik emberben, magánügyként kezelik. Túl sok Magyarországon a kíváncsi és irigy ember. Nem a kíváncsiság a baj, hanem az, hogy irigyek vagyunk, s a másik sikerének nem tudunk örülni. Nem példát veszünk a jó mintáról, hanem alá akarunk tenni. Ha valaki elmondja, s az szép összeg, akkor nem az jut a legtöbb ember eszébe, hogy igen, megdolgozik érte, érdemes tanulni vagy érdemes gürizni, hanem az, hogy biztos lop,csal, hazudik.

Itt is sokan tesznek fel ilyen kérdést, s talán itt könnyebben elmondja az ember névtelenül. Ez mondjuk egy állásinterjú előtt jól is jöhet, mert képbe kerülsz, hogy mennyit érhet a munkád, hogy ne kérj se sokat, se keveset.

Egyébként nem lehetnek nagyon jó barátaid, mert ha nem is mondja meg a konkrét összeget, biztos utalna rá, hogy segítsen. Barátnőimmel is szoktunk ilyen témákról beszélni, s a konkrét összeget sosem említettük, mégis sejtem/tudom, hogy mennyit kereshet.

Szépen is el lehet küldeni a francba, nem kell úgy, hogy a másik szégyellje magát, mert olyat mert kérdezni, amire nem szívesen válaszolsz.

Vadidegennek és futó ismerősnek én sem mondanám meg, de egy barátnak, családtagnak lehet, hogy ha rákérdez, azért behatárolnám.