A párod vagy az álmod?

Erre szerintem nem lehet csak úgy At vagy B t mondani mert függ mind 2 oldaltól.

Egyrészt milyen a párkapcsolat amibe van az illető? Eléldegélsz a másik mellett vagy vele tudod csak elképzelni az életed? Együtt vagy a pároddal 1 vagy 10 éve. Nagyon sok függ a kapcsolat minőségén hogy én mit vagyok hajlandó feláldozni.

Munka ugyanez. Mennyire szereted azt amit most csinálsz? Mennyivel adna többet az új lehetőség? Fellángolás vagy tényleg akarod? Mekkora az esély hogy az "álom munka" behozza az ígéretét?

Sok mindentől függ.

Magamból indulok ki. Az egyetemen volt egy pasim, de fiatalabb volt nálam. Amikor végeztem, elhatároztam, hogy kimegyek külföldre nyelvet tanulni. Fél évre terveztem, szerintem ennyit ki lehet bírni távkapcsolatban. Nem tiltakozott, még segített is a keresésben, kikísért a buszra. 1 hónapig leveleztünk, aztán írt a barátnőm, hogy látta másik nővel, kérdezzek rá. Rákérdeztem, be is vallotta. Azt mondta, hogyha szerettem volna, nem megyek ki. Aha, jó kifogás.

Mondjuk őszintén? Én nagyon szerelmes típus vagyok, hamar bele tudok zúgni bárkibe. Viszont ő fiatalabb volt nálam, 200 km-re járt egyetemre, amikor én már dolgoztam volna. A bölcsészkaron 10 nőre jut egy fiú, buli-buli hátán, szóval én eleve nem gondoltam volna, hogy ez hosszú távú kapcsolat lesz, és kibírja nélkülem. De azért 1 hónapnál többet vártam tőle. Nagyon megsirattam egyébként a dolgot, de azért örülök, hogy miatta nem maradtam itthon.

Viszont ha több éve együtt lettünk volna, és azt éreztem volna, hogy minden szempontból ő a jobbik felem, akkor lehet, hogy meggondolom. Vagy akkor megvárom, hogy ő is lediplomázzon, és kimegyünk együtt.

Tényleg nagyon sok mindentől függ.

Jelenleg, és már évek óta olyan helyzetben vagyok, hogy csak akarnom kéne, és mehetnék Nyugat-Európába a saját, választott szakmámmal, azon belül is olyan szereplőkhöz akiket tisztelek, becsülök. Mondanom sem kell, hogy minumum az ottani átlagbér +néhány 10%-ért, szóval nem lennének napi gondjaim. Nem azért, mert akkora ász vagyok, hanem mert annyira szűk terület és annyira kevés a lelkes, tapasztalt, jól képzett jelentkező.

B opció, és egyelőre úgy néz ki, ezt választottam, itthon dolgozni, teljesen más területen, amivel csak úgy "elvagyok", mentálisan néha egészen kikészít, anyagilag az itteni átlag plusz egy kicsi, ami mellett sajnos vannak megélhetési problémáim is, mert közben félre is kéne tenni. Amint sikerül magasabb fizetést elérni és többet félretenni, saját vállalkozás itthon, onnantól úgy élek majd mintha kimentem volna. Legalábbis most ebben bízok.

A jelenlegi és a múltbeli kapcsolatommal is úgy mentem volna bele külföldi munkába ha ezzel párhuzamosan neki is tudok kint megélhetést biztosítani. Vagy azért mert annyira jól keresek kinn, vagy mert tudok nekik valami biztos ottani lehetőséget.

Az előző csajom bele is ment volna, még sok-sok évvel ezelőtt. Akkor lehettem volna rámenősebb lennem és végigpörgethettem volna az összes lehetőséget. Aztán eltelt pár év és azt mondta inkább szülni szeretne, itthon, és ezért nem jött velem. Végül szakítottunk is. A törtenethez hozzátartozik hogy neki biztosan lett volna 'odakinn' normális feladata (1 konkrét országról beszélünk) én viszont akkor még nem álltam annyira toppon, mai szemmel mondom csak azt hogy jó eséllyel pályázgathattam volna én is. Tanulság? Férfiként nyugodtan kezdeményezhettem volna, kitaposhattam volna az utat. Tőle hiába is vártam hogy majd ötletelni kezd, ez az én dolgom lett volna.

A mostani párkapcsolatomban maximum úgy tudok ilyet elképzelni hogy az egészet én finanszírozom. Tehát eggyel megint nehezített pálya... mindezzel együtt megint azt mondom pörgesd végig a lehetősegeket magadban! Nem csak A és B terv van!

Nem lehet az igazi számodra a párod, ha nélküle is működik az álmod...!

Mert ha őt éreznéd az igazinak, akkor nem vacillálnál, nem írnál ki kérdést erről, hanem egyértelműen őt választanád....

Így én azt mondom, hogy próbáld meg külföldet és ha nem jön be s visszafogad a párod, akkor örülj, ha nem, akkor nektek nem is volt együtt megírva.

De az tuti, hogy ha most a párod miatt nem élsz ezzel a lehetőséggel, akkor egész életedben őt fogod ezért hibáztatni és mindig meglesz a tüske.

Közös élethez közös célok kellenek és egymás támogatása.

Ha az utak elválnak, akkor a kapcsolatok sem maradnak meg.

Miért nem kérdezed meg a párodat?

Jössz velem, támogatsz?

Ha nem és te mégis, akkor ő mit lép?

Megvár?

Szakít?

Melyik a fontosabb: a párod vagy az álmod ?

Nekem úgy tűnik, hogy az álmod.

Ehhez kellene, hogy legyen egy olyan párod, akivel közösek az álmok vagy legalább neki is fontos az álmod..