A magas fizetés miért tesz más emberré?

10 éve dolgozom mérnökként. A férjem is. Nem vagyunk csilliárdosok, de érezhetően kényelmes életszínvonalon élünk és mindkét oldalon vannak olyan barátaink, akik nagyon nem ezt a színvonalat képviselik. Soha nem tapasztaltunk olyat, mint te, így azt feltételezem, hogy itt te nem tudod kezelni a fejlődésedet.

Kezdem pl. azzal, hogy úgyérzed "meg kell őket menteni". Mitől? Mindenki a saját sorsa kovácsa és úgy boldogul, ahogy tud/szeretne. Ha azt éreztetnéd velem, hogy engem ki kell rángatni az életemből, én is gyorsan lehúznám a rolót. Én ugyanolyan boldog tudok lenni a barátnőméknél (aki dajkaként dolgozik és évek óta újítgatják a kis vidéki házukat) egy sokkal "szegényesebb" környezetben, mint a miénkben. Mert az emberi kapcsolatok, a boldogság, az értő figyelem és a szeretet, ragaszkodás nem a pénzen múlik.

Ezen felül pedig nagyon érezni kell a határokat. Nagyon szívesen invitáljuk őket állatkertbe a gyerekekkel, de nem őket fogjuk fűzögetni, hogy jöjjenek velünk egy neves steakházba vacsorázni, vagy Mexikóba nyaralni. Érted? Vagy amikor elmondja boldogan, hogy jutalmul kapott 100 ezer forint szép kártya juttatást, akkor nem dörgölöm az orra alá, hogy de jó, én meg három havi prémiumot, hanem örülök az örömének. Ezek csak példák. De alapvetően úgy sejtem, hogyha a régi baráti társaságod kirekeszt (nem egy-két ember, hanem mindenki), akkor ott veled van a gond.

Ha csak egy-két ember, akkor én is azt mondom, amit a többiek. Ők hasonlókkal szeretnek barátkozni és te már nem ebbe a körbe tartozol.

Amit leírtál az csak egy szűk része a dolognak. Több, más oka is lehet az eltávolodásnak. Ahogy az életetek halad előre, a 30-as évek elején döbbensz rá, hogy nem feltétlenül egy irányba tart. 40 éves korotokra meg már annyira más dimenzióba kerülhettek (nem feltétlen anyagi értelemben), hogy nincs a kapcsolódásnak metszete. Persze hogy 1-1 ember lemorzsolódik, mindig az morzsolódik le először, aki a legnagyobb különbséggel rendelkezik. Ez lehet egyébként negatív irányú is, anyagilag. Majd sorba jönneka többiek, talán 2-3 ember marad családbarát a 40-es évekre.

Nekem a legjobb csermekkori barátom volt olyan, hogy mindig, mindennel nyomult az arcomba, arcunkba, ami anyagi státuszt mutatott. Én még egyetemre jártam, nappali mellett dolgoztam és tőlem kért kölcsön 30 eft-ot, hogy meg tudja venni a 4s Iphonet. Amit persze hogy nem adott vissza a következő hónapban, de a diszkóban nagyon mutogatta. Utána belekerült olyan körökbe, ahol fel tudott építeni egy vállalkozást. 2-3 éves német prémium autókat vesz, amit maximum 5 éves koráig használ, utána vesz egy másikat. Évente legalább 10 milliót elkölt nyaralásra, meg vagy 5-öt kólára. Mikor még együtt jártunk szórakozni, én 30-40 eft-ból elvoltam egy este, ő tízszer annyit költött. Minden piából a legdrágábbat vette, 5 utcát is taxival közlekedett, befizetett 10-20 eft VIP belépőket csak azért, hogy gyorsan szétnézzen 1-1 szórakozóhelyen. De én nem ezért távolodtam el tőle, meg nem az irigység miatt, hanem mert egyszerűen sok. Már 25 évesen elkezdtem tőle eltávolodni, folyton magáról beszélt, meg arról hogy mit vett. Eleinte reménykedtem hogy felnő és elmúlik, de nem, rosszabb lett. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé lehetett vele belemenni mélyebb beszélgetésekbe, 30 éves korunkra már oda jutott a kapcsolat, hogy 90%-ban anyagi javakról, pénzköltséről szóltak a szavai. Mikor felhívott hogy vett két hangfalat 2,4 millióért meg hozzá 1-ért egy erősítőt, nézzem meg, még átmentem, mert ez egy régi-közös hobbi. Végig arról beszélt hogy még mit kéne venni hozzá, de nem technikai vagy zenei ízlés szintjén, hanem anyagi oldalról közelített minden mondata. Még kéne egy jobb kábel, olyan 100eft/méter áron. Még kéne egy DAC olyan 800 ezerért. Stb. Mikor megkérdeztem hogy miért annyiért és x-y típusra gondolt-e, még föntebb tornászta a számokat. Én itt engedtem el teljesen, már a közös hobbinkról sem tudtunk beszélgetni.

20 évesen is ilyen volt, csak még volt benne egy fajta érdeklődés a világ iránt, legalábbis az iránt amit közösen éltünk meg. Érdekes egyébként, hogy mikor elvitt a felesége társaságába 1-1 összejövetelre, ott teljesen máshogy viselkedett. Ott olyan tagok voltak többségében, akiknek tízszer akkora vagyona van, mint neki. Még mondta is, hogy hát, oda ciki A7 Audival menni. Mikor odaértünk megláttam miért :D ott behúzta fülét-farkát, inkább hallgatott mint beszélt. Ugye ott megint meg volt az, ami köztünk. Az anyagi oldalról legalább egy 10-es szorzó, a hobbik tekintetében 0 metszet. Mondjuk az is érdekes, hogy én több emberrel, jobban el tudtam beszélgetni mint vele, egy olyan társaságban ahol már inkább százas vagy ezres a szorzó ami az egzisztenciát illeti. És egyik sem a nyaralásáról meg az autójáról beszélt, pedig arra pont kíváncsi lettem volna. :D

Az ITsok vagy bármely felkapaszkodottak, akik így veretik magukat, (olyanok mint amiket a #2 válaszoló parodizál,) amolyan új típusú pénzes prolik.

A veretés annak a jele, hogy maga az egyén is ha pozitívan is, de furcsállja, ünnepli újdonsült státuszát… mint valami szerencsés anomáliát. Azok akikhez ténylegesen nagy vagyonok és tőkejövedelmek tartoznak generációk óta, azok ezt tudják méltósággal viselni. Amolyan méla közönnyel tekintenek erre a státuszukra, eszükbe sem jut veretni. Nekik nem változik meg a viselkedésük a vagyon miatt, mert eredendően vagyonosak.

A pénzesproli az még mindig csak proli, és nagyon nincs feljebb társadalmilag a többi prolinál annyira, mint amennyire azt hiszi magáról.

#14 Ez elsősorban személyiség kérdése. A nagy vagyonnal rendelkezők közül is van, aki nem mutogatja (pl. Bill Gates sem hivalkodik) és van, aki luxusautót vesz, Louis Vuitton táskát és hasonlókat.

Én nem érzem szükségét, hogy mutogassam, amim van. Tudnék venni drága autót, de egy Opel Corsa van. Tudnék venni luxusmárkákat, de egy Tom Tailor nekem bőven elég. Vehetnék milliós telefont, de egy 300 ezres is évekik kiszolgál és már ezt is soknak érzem.

Amin nem spórolok, az az étel minősége, mert az fontos az egészséghez.

Igen, de ez a pénzesproliság egy attitűd, maga ez a veretés: “nézzétek én milyen sokra vittem”.

Azért viháncolnak ilyen szégyentelenül mert még mindig csak a saját köreiket látják amin belül talán magasabban helyezkednek el a többieknél.

Ha fellátnának odáig, akkor észrevennék a ténylegesen vagyonosak szánakozó mosolyát, nem fürdőznének olyan önfeledten a hozzájuk hasonlók általuk hallucinált irigységében.

7 év alatt "küzdötted" fel magad (nyilván kamu, de tegyük fel)

Kb egy éve kereshetsz akkor "10x annyit, mint korábban"

Abból hogyan futotta autóra, házra, nyaralásokra? Esetleg beülsz a meki, ezt tudom kb elképzelni

Nem baj, jó nagy kamu volt