Hogy tudnak az emberek lakást vagy házat venni maguknak ha a fizetés alacsony?

"Mert még ha ügyvéd vagy orvos vagy akkor is havi 1-2 milliót keresel. Mégis hogy tudnak luxus autót, házat stb venni maguknak? Illetve havonta fenntartani ezt az életstílust?"

Legyen egy példa akkor!

Keres 1,2 milliót, abból félretesz 1 milliót. Akkor 10 év alatt az 120 millió, még ha be se fektette.

De ha befekteti, akkor minimum a duplája.

Mi olyan meglepő akkor neked?

"Hogy tudnak az emberek lakást vagy házat venni maguknak ha a fizetés alacsony?"

"Mégis hogy tudnak luxus autót, házat stb venni maguknak? Illetve havonta fenntartani ezt az életstílust?"

Mégis miből gondolod, hogy az alacsony fizetéssel / alacsony jövedelemmel rendelkező emberek vesznek maguknak luxus autót, házat és tartanak fenn magas színvonalú életstílust...?

Szeretem amikor a szegény ember siránkozik, és mindenki hibás az anyagi helyzetéért csak ő nem. Főleg ugye az állam, Orbán, stb...

Itt mindenki aki 70 IQ-val, minimálbérért csinál betanított munkát, úgy gondolja, hogy neki JÁR a 80 milliós családi ház meg a milliós fizu. Merhá ő a belét kidolgozza! És ha ezt nem tudja megvenni, akkor mindenkinek az anyját, mert rosszak a körülmények.

Az fel sem merül, hogy esetleg tanulni kéne / kellett volna. Valamiben kiemelkedni, jónak lenni. Neadjisten nyelvet tanulni. Kicsivel nagyobb felelősséget vállalni mint 2 alkatrész összepattintása.

De nem.

Itt mindenki faék egyszerű tömegmunkával, 0 tudással és 0 felelősséggel akar milliókat keresni. És háborog ha ez nincs megfizetve.

Érdekes, végig mész bármelyik városban, televan családiházakkal, lakásokkal. Az mind valakié. Aki meg tudta venni így, vagy úgy. Hát az meg hogy lehet? Ugyan abban a Magyarországon élnek mint mi. Ugyan az a miniszterelnök. Másnak mégis sikerüült? Ja, hogy semmi köze ennek a kormányhoz... Kicsit mindenkinek magába kéne néznie.

Vannak emberek, akik sajnos beleszületnek a nyomorba és nincs belőle kiút. Akinek az egyetlen lehetősége, hogy egy nyomortanyán nő fel. Főleg az ország keletibb részén. De most nem rájuk gondolunk.

Sokan viszont tudnának tenni érte csak szarnak bele. Egyszerűbb siránkozni és mást hibáztatni és várni, hogy csodatörténjen. Mindenki más hibás, csak az nem aki panaszkodik. Teszem fel a kérdést, mit tettél érte, hogy másképp legyen? Ja? Ja amúgy semmit.

21 vagyok, már tavalyelőtt elkezdtem félretenni a diákmunkás fizetéseim nagy részét (amennyit csak tudok). Nem sok, de ha tudom folytatni ezt a tendenciát azután is, hogy lesz rendes állásom, akkor elég önerőt tudok gyűjteni ahhoz, hogy hitelre vehessek egy felújítandó házat. A párom sajnos nem hajlandó félretenni annyit, amennyit megkívánna a cél, de azt hiszem, én teszek félre annyit, hogy kb. 8 év múlva fel tudjunk venni egy kedvezőbb hitelt (kivéve ha az eddigieknél is jobban megemelkednek az árak, mert akkor esélytelen). Szóval simán lehet, hogy ők is gyűjtöttek, nem is gondolnád, milyen gyakori, hogy fiatalok házra gyűjtenek.

Emellett gyakran kapnak/kapunk a szülőktől támogatást.

Az öröklés is opció, viszont az ritka, hiszen a szülők ritkán halnak meg olyan korán, hogy a gyerek fiatalon örököljön lakást, a nagyszülőknek pedig általában nem egy unokájuk van, hogy az az egyetlen tudja örökölni, hanem eloszlik kb. 4 unoka között. Az pedig csak akkor valami, ha mondjuk egy drágább bp.-i lakás, egy Makkoshotyka után kettővel következő kis zsákfaluban 1/4 házat örökölni kb annyi, mint két havi fizetés. Vagy még annyi se. Szóval szerintem ritka, hogy valaki azért juthat lakáshoz, mert örökölt.

A többiek is írták a CSOK-ot, habár szerintem nem mindenki meri bevállalni a dolgot.

A prioritási sorrend is fontos, hiszen aki sokat akar utazni, annak kevesebb pénze lesz lakást venni, illetve fordítva: aki lakást akar venni, annak kevesebb pénze lesz utazni. Ha valaki el tudja dönteni, mit szeretne, akkor könnyebben tesz rá félre. (És ezzel senkit nem szólok le, akinek más prioritásai vannak, mint nekem).

"Hidd el jobb neked ha Budán ébredsz, csöndes az éjjel nyugidt a reggel"

:)

Rühellem Budapestet a szakadt putris agglomerációjával együtt, de a XII. ker-ben a mai napig ellaknék. Minél távolabb a metrótól, főbb csomópontoktól, a lehető legrosszabb "megközelíthetőséggel".

Vicces volt a makkoshotyka-i feltevés amúgy, ahogy egyesek hajlamosak a saját családi élettörténetüket ráprojektálni a teljes magyar társadalomra. Ne vedd kötekedésnek, csak tényleg tipikus :) Mintha csak egyetlen út lenne: lepukkadt falu --> budapesti albi --> háááz :))

A valóság ennél sokkal-sokkal összetettebb. Az én nagyszüleim közül pl. csak az egyik oldalon volt ingatlan tulajdon, nagyváros kertvárosias övezetében. A jelenlegi lakásom jelentős részben ebből van, ugyanebben a városban, ahogy a tesvéreiméi is. További részei pedig abból vannak amit spóroltam mellé mikor még olcsó volt, illetve spórolok mellé azóta is mert részletre van véve.

Most akkor én örökös burzsuj g*ci vagyok-e vagy sem :)))

Több ismerösömnél pedig "forognak" a lakások családon belül, egyik hol ki van lakva, másikban hol ez lakik, hol az, a harmadikban a haverom stb.

Én nem mondtam semmi rosszat azokra, akik örökölnek, csak annyit írtam, hogy viszonylag ritka az öröklés, illetve azt, hogy nem mindegy, hogy milyen ház/lakás. Hiába vannak olyanok, akik szívesebben laknak vidéken, ha a számok mégis azt mutatják, hogy nagyobb a kereslet a bp.-i lakásokra és sokkal drágábbak is. Ez nem azt jelenti, hogy putri van vidéken, sőt, én is vidéken szeretnék lakni, de eladási ár szempontjából nagyon nem mindegy, hogy milyen a lakás. Pl. a nagymamám háza nagy telekkel, nagy kerttel kb 7 millióért kelt el, míg egy kis pesti garzon 20 millát simán ér (de inkább többet), ami ha csak 4 unokával számolunk, már akkor is csak 5-5 millió jut mindenkire. Vidéken is vannak drága házak, de azokat általában hamarabb eladják, mint hogy bárki örököljön.

Szóval én ezzel semmi rosszat nem akartam mondani, bocsánat, ha megbántottalak.