Egy ápolónő vagy egy egészségügyi dolgozó tudna ebben tanácsot adni?

Ápoló vagy eskorhazban sérült meg munka közbe?

Mert nem mindegy

#3

"Ez az első gondozó munkám, most vagyok először Németországban, de már két hónapja itt vagyok, augusztusban megyek ha, de már kezdek besokalni. Túl sok időt vállaltam"

Ennek az égvilágon semmi köze a sérüléshez és senkit nem is érdekelnek a kifogásaid. Ha alkalmatlan vagy a munkára és nem bírod akkor mondj fel mert nem neked való.

"Kétszintes a ház 320 négyzetméter, a mosoda az alsószinten van"

Ennek szintén semmi köze az eredeti történethez, esetleg a fal színét vagy a villanykörte márkáját nem részleteznéd le?

"ült a fotelban,mondtam neki, hogy maradjon ott, mert megyek mosni, de míg mostam, addig ő felállt, elesett, eltört a keze"

Akkor meg mi a probléma? Még jelezted is neki. Ez volt a tanulólecke, hogy komolyan kell venni a szavaidat, mert nem viccből mondod. Teljesen megérdemelte a sorsát.

"... most jogosan érzem e ennyire szarul magam?"

Senki sem tökéletes, senki sem mindenható. Mindenki követhet el hibát és meg az sem biztos, hogy hibáztál.

Pl. a néni egyébként szokott támogatás nélkül járkálni? Mert ha igen, akkor ez egyszerű véletlen, hogy pont a Te időd alatt esett el.

Vagy nyilván nem tudtad megakadályozni, hogy a távollétedben felálljon. Senkit nem lehet lekötözni. Ha a mosás is a feladataid közé tartozik, és felügyeleti időben kell végezned, akkor nem tehettél mást.

Ha lett volna lehetőség máskor mosni, akkor is felmerül, hogy tájékoztattak-e arról, hogy a nénit rövid időre sem szabad magára hagyni.

De ezek mellett is csak hiba történt, ha egyáltalán.

Egyébként ilyenkor legjobb lélekben (magadban, magadtól) bocsánatot kérni és megbocsájtani magadnak.

Az ember követ el hibákat, nem tudsz mindig mindent kivédeni.

Egyszer benne hagytunk egy betegben műtét során egy törlőt. Szerencsére megúszta, de bele is halhatott volna. Hát szerintem két hétig biztos bőgtem, annyira szar volt. Egyszer pedig szakrendelésen láttam valakit, akinek súlyosabb volt az állapota, mint amit először gondoltam, de akkor esett csak le, mikor már elment. Próbáltam telefonálni, hogy jöjjön vissza, de rossz számot adott meg. Végül még rosszabb állapotban került vissza a kóeházba, szerencsére ő is rendbe jött, de nagyon megviselt a dolog.

Egyébként a szövődményeket (amik nem olyan hibák, mint a fentiek, hanem szimplán csak benne vannak a pakliban minden műtét során) is sokkal rosszabbul viselem szerintem, mint a kollégáim nagy része.

#4

Gratulálok. Minden állításod téves, irreleváns, haszontalan vagy rosszindulatú.

Csak egyet emelnék ki: "Még jelezted is neki. Ez volt a tanulólecke, hogy komolyan kell venni a szavaidat, mert nem viccből mondod. Teljesen megérdemelte a sorsát."

A néni demens. Lehet, hogy 1 perc múlva már nem is emlékszik arra, amit mondanak neki. (Ezt azelőtt írtam, hogy a 7-es hozzászólást olvastam volna.) Nem érdemelte meg a kéztörést.

"ezért nem akartam kiírni, nincs idegzetem hozzá nem értő emberek kioktatását olvasni, írtam is hogy főleg egészségügyi dolgozók válaszát várom"

Én nagyon nagy szaktekintélynek számítok az egészségügyben, ugyanis több nemzetközi konferencián is én prezentáltam a kutatócsapatom eredményeit, ugyanis én nem egy semmitmondó ápoló vagyok hanem orvosi egyetemen professzor. Szóval nyugodtan tekintsd a válaszomat a leghasznosabbnak. Másfelől az hogy valaki beteg / demens nem mentesíti az embereket a szabályok be nem tartásáról!

"De egyszerűen nem tudom túltenni magam a történteken, nem akarom sokáig ezt a munkát csinálni, mert fiatal vagyok, rendes szakápolónak akarok tanulni itt Németországba, ettől függetlenül nagyon lelkiismeretes vagyok."

Senkit nem érdekel a magánéleted és a bájolgásod. Ha szakápoló szeretnél lenni akkor végezd el a megfelelő képzést, viszont ha ennyire instabil vagy mentálisan, hogy egy ilyen apróságot képtelen vagy feldolgozni, te egyáltalán nem vagy való sem ápolónak sem szakápolónak. Ilyen inkompetens személyekre nincs szükség az egészségügyben, hanem talpraesett, határozott jellemekre.