Pszichológusként már tényleg nem lehet elhelyezkedni?

Hogyne lehetne. Kérdés persze, hogy milyen területen szeretnél, de gyakorlatilag válogathatsz.

Iskolapszichológust, vagy családsegítőben/nev.tan-ban dolgozó pszichológust úgy kell vadászni. Más kérdés, hogy nem így leszel milliomos.

Magánban is el tudsz helyezkedni. Ha sikerül kiépítened a klientúrát és beindul az üzlet, akkor ebben több pénz van.

A multik HR osztályai is gyakran keresnek pszichológusokat, és a fizetés is relatíve versenyképes.

Talán a sportpszichológia az, ahol kicsit nehezebb, de ma már őket is azért keresik az egyesületek.

Attól függ, hogy hol és milyen területen. Iskolában, óvodában, szakszolgálatnál, nevelési tanácsadóban, gyerekvédelemben sűrűn vannak hirdetések (nyilván nem véletlen, eléggé alacsony a fizetés és nem mindenkinek ez az álom munkája), főleg vidéken. Sokan pályakezdőként mennek ilyen helyekre az első pár évben tapasztalatszerzés céljából, de aztán tovább lépnek, mert nem igazán van előremeneteli lehetőség.

Egészségügyben, pszichiátrián nehezebb munkát találni, főleg nagyobb városokban, ahol van oktatás, szakképzés, de kisebb városokban pl. szomatikus osztályon egyszerűbb lehet munkát találni (csak cserébe nem olyan nyitottak rá az orvosok).

Ahogy korábban írták, a szervezetfejlesztés, HR területén is viszonylag könnyű elhelyezkedni, sűrűn vannak ilyen hirdetések.

Magánban jogilag bármikor dolgozhatsz (onnantól kezdve, hogy megvan a mesterszakos diploma), de tapasztalat és módszerspecifikus képzések nélkül nem túl etikus.

5-ös, hát etikus, nem etikus? Van, akit nem érdekel. Mi nagyon sok pszichológusnál jártunk már, igaz egyiktől sem kértem el a papírjait, de sokat nem is tudtak. Utólag megkérdőjelezem, hogy milyen képzést is végeztek el ők.

Adhd-s gyerekemnek szerettem volna valami fejtágítást, de voltaképp mindegyiknél csak ugyanoda lyukadtunk ki, hogy én vagyok a hibás, na meg a pedagógusok és a többi gyerek, akikkel konfliktusba kerül. Tudom, tudom, hogy nem vagyok egy mintaanya, azt is tudom, hogy a pedagógusok sem kaptak erről képzést, meg hogy a gyerekek sem viselik túl jól a másságot. De nem lehet elvárni az egész világtól, hogy egyvalakihez alkalmazkodjon. Valahogy az ő fejében kellett volna rendet tenni, de ez egyiknek pszichológusnak sem fordult meg a fejében. Mindegyik engem akart megváltoztatni, mert hogy én nem vagyok elég elfogadó. Pedig a legtöbb konfliktus a suliban volt.

Most így utólag azt hiszem, hogy nem is lehet ezzel mit kezdeni, csak nem vallják be.