Pedagógus diplomával hogyan lehet elhelyezkedni máshol?

Kérdező, ne is vedd figyelembe az előző válaszokat.

Az első lépés már megtetted, hogy felismerted, hogy mi nem tesz jót neked és meghoztad a döntést, hogy váltani szeretnél. Sajnos nem írtál magadról infókat, de lehet érdemes valamilyen tanfolyam elvégzésében gondolkodni (fogászati asszisztens, cukrász), mi az, ami érdekel? Ha nem szeretnél sokat emberekkel foglalkozni, és van nyelvvizsgád, akkor pedig valamilyen adminisztratív munkák után nézelődj. Még az jutott eszembe, hogy amennyiben van rá anyagi kapacitásod és a munkádhoz közelibb területen dolgoznál, akkor csinálj meg egy logopédus képzést levelezőn.

Igen, vulgárisan fejezte ki magát a kommentelő, ám vannak tények melyek igazak.

Más tanárok is (ismeretségi köreimben is) megmondják, hogy bizony nem a legjobb pálya.

10 év tényleg sok. Az, hogy nem tudod kezelni az ebereket, avagy egészségesen pozitív irányba terelve manipulálni őket, az azt jelenti emberként nem vagy egész lélek, nemhogy pályára való. S ez nem bántás - nem mindenkinek megy, de ritka is a jó tanár. Vannak páran, akik nem annak valóak, mégis vannak.

Aki pedig helytáll és jó tanár is, nekik minden tiszteletem!

Igen, tanulnak pszichológiát a tanárok, de félvállon veszik, nem mélyednek el a témákban.

Az önismeretedet egészítsd ki, hogy tudj haladni. Ki is vagy, mik állnak hozzád közelebb, milyen környezetet igénelsz, mikhez van érzéked? Stb.

Akár teljesen más területre is áttérhetsz vagy kombinálhatod tudásod.

Merj kipróbálni dolgokat, ami csak felkelti az érdeklődésed.

Laza 8 évet arra áldoztam, hogy önmagamat fedeztem fel és mellette belekóstoltam minden olyan dologba, ami csak érdekelt, felmerült. (még ha nem is volt előnyös az akkori per pill állapot) Volt, hogy szakmák keltették fel figyelmem és igyekeztem olyan személlyel felvenni a kapcsolatot, aki nyitott volt arra, hogy kipróbálhassam azt, amivel foglalkozik.

Asztalostól, szobrásztól a fogtechnikusig.

Végül magam módján használtam fel a különböző anyagokat, technikákat stb-t ötvözve.

A kezdet nehéz volt, bevallom, voltak pontok, amikor feladtam volna, de örülök, hogy nem úgy tettem. Mára nincs panaszom és azon vagyok, hogy fejlődjek, mégtöbb tudásra és tapasztalatra tegyek szert. Az anyagiak pedig párhuzamosan emelkednek, mint mellékterméke az alkotásnak.

Érdemes dolgokat magunkban letisztázni.

Pl tudom magamról, hogy ugyan jól bánok az emberekkel és jól kezelem őket, engem lefárasztanak. (Még az olyan személyek is, akik a szívem csücskei.) Kifejezetten introvertált vagyok, azon belül is az a fajta, akinek sok idő kell egyedüllétből.

Mindemellett szenzoros érzékenységem is közre játszik.

200%-on teljesítek egymagam megeröltetés nélkül, de ha nem adottak a környezeti tényezők, mint pl egykori főállásokban, akkor örülök, ha 70%-ra tornázom magamat, azt is totál kényszerrel teljes megeröltetéssel.

Külső szemlélők szerették a munkámat, elégedettek voltak, ám tudtam mindig, hogy lehetett volna jobb is vagy többet ki lehetett volna hozni. S ez frusztrált.

Önismeretben ezeket rendbe kellett tennem és ezeknek a dolgaim, tulajdonságaimnak megfelelően kialakítani egy teljesen más életet.

Merj lépni, de folyamat elmélkedj minden dolgon, ami jelen van vagy beugrik ötletként.

Konkrétumot nem mondanék, azért, mert annyira mások az emberek és személyiségük, hogy nem tartom helyesnek a beskatulyázást.

Te vagy abban a testben, elmében, így a legoptimálisabb lehetőségeket is te tudod igazán képességeihez mérten fellelni s alakítani azt.

Az embereket pedig nem lehet kizárni, mint tényezőket, hiszen valahonnan jönnie kell a pénznek.

Az más kérdés, hogy pár emberrel kell tartanod a kapcsolatot VS 20-80 emberrel. S ez is csak pl.

Nagy számok törvénye alapján a kellemetlenebb személyek száma is magadabb.