Azok az emberek, vagy családok, akik hónapról hónapra élnek, nem érzik a késztetést arra, hogy változtassanak, hogy valaha is jobb legyen a sorsuk?

#5 A lehetőség relatív.

Nekem is elviekben lett volna lehetőségem olyan céget alapítani, aminek az éves profitja mondjuk nettó 50 millió, volt olyan évfolyamtársam, aki szülői támogatás nélkül meg is tette és lesz ez még több is, most talán 4 éves a cég.

Én ezt mégsem láttam reális lehetőségnek.

Aki a gyárban dolgozik, ugyanúgy nem érzékeli a lehetőségeket, mint ahogy te sem érzékeled, hogy hogyan tudnál olyan vállalkozást alapítani, amivel 10 éven belül évi 100-200 milliót tudsz keresni, pedig elvileg lehetőséged van rá.

A szegénység egy öngerjesztő folyamat, mondhatni ördögi kör, ezért krva nehéz kitörni belőle, és ezért szokott csak "tiszta lappal" induló fiataloknak sikerülni, akik az elején egy jelentős állami támogatást (ösztöndíjat) kapnak.

Példa:

Én középosztálybeli vagyok, van egy 7m körüli 2 éves kisautóm. Kontrollálom, hogy mikor költök rá (mikor viszem éves szervizbe). Nem vagyok korlátozva, ott vállalok munkát, ahova elvisz. (az értékvesztésen most ne lamentáljunk)

Valaki szegény, van egy 20-25 éves szakadt kocsija. Évente több alkalommal kell komolyabb javításokat végezni rajta, többet költ rá mint én az autómra, én nem válogathatja meg mikor, mindezt alacsonyabb jövedelem mellett, cserébe nem lesz mobil, nem biztos, hogy bárhol tud munkát vállalni (és üzemanyagra is többet költ)