Előny vagy hátrány betanított munkánál továbbtanulási szándékot mutatni?

Aranyosak vagytok de ehhez sok mázli is kellett. Mert pl. éppen olyan volt a felettesem aki nem elnyomni akart hanem támogatott mindenben. Ezt is látni kell.

Plusz azt hozzátenném hogy alapvetően technikus végzettséggel kezdtem. A villanymérnöki diploma később lett meg levelezőn.

Na és pont ezért írok esszéket mert tudom milyen mikor lekezelőek az emberrel, ha kérdez de azt mondják hogy "minek akarod tudni".

Ellenben cserébe minden munkahelyemen volt 1-1 már végzett kolléga aki azt mondta hogy persze, válaszol, segít. Sőt, még a BME-VIK tananyagokkal is segített, mondván ha elolvasom az első fél év anyagát és azután is érzem az erőt, akkor hajrá. És ja, ez hatalmas plusz mikor kifogsz ilyen embereket, de a többség nagyon nem ilyen.

És ha csak OP erőt kap vagy bárki aki olvassa, akkor már megtettem amit tudtam és értelme is van. Mert lehet tök más területre sodor majd az élet OP, de a lényegen nem változtat. Csináljad, pótolj be mindent. Még lehet.

Az meg hogy milyen eredményeket értem el? Őszintén? Már sajnálom. A fiatalságomat dobtam oda a multis rabszolga sorsért cserébe. Megérte? Nem.

Irodai rugalmas munkaidő, reggeltől estig. Túlóra nincs. + Hétvége.

Jó a céges telefon meg a laptop? Nem. Hajnalban beszélj a japán beszállítóval mert 9 óra eltérés van a 2 ország között, de nem ér rá emailben, mert extra prio meg ASAP.

Laptop? Hajnali 3-ig ingyen otthon PFMEA-t gyártani egy olyan gyártósorról amit csak láttál egyszer, mert az igazgató délelőtt megkért hogy jó lenne csinálni mert holnap system audit.

Jók a céges vacsorák 1-1 audit után? Aha, mikor hajnalban kelsz hogy beérj audit előtt mert már azt sem tudod hogy a főnök mit hazudott a vevőnek, majd éjfélre otthon vagy mert még lekellett itatnod őket. És ez megy 3 napig.

A céges autó mondjuk jó volt. Igaz hogy mikor beértem melóba még ültem benne 15 percig azon gondolkodva hogy kell e nekem a mai szarcunami, vagy menjek haza a francba.

Vagy mikor előléptetnek és szembesülsz a céges politikával? Minden részleg egymásra mutogat, mindenki csak eszkalál. Elvárják hogy lefele taposs, felfelé nyalj. Cserébe az MKB ad lakáshitelt mert milyen jó munkád van. Ez igaz.

Szóval az a kérdés hogy értékeled az eredményt. Életem legszebb napja volt mikor felmondtam és elmentem villanytszerelni inkább.

Ettől függetlenül gyorsítósávnak tök jó, meg cserébe végig hakniztam ázsiát. :)

(7-es vagyok újra.)

15-ös valószínűleg nincs szükséged a biztatásunkra de szerintem alapvetően te jól csináltad.

Én hamarabb el akartam menni 'villanyt szerelni' (más szakma, de szakma), hamarabb a kelleténél és hamarabb annál a pontnál is amit te leírtál.

Tulajdonképpen már a kezdet kezdetén el akartam menni, ki akartam szállni.

10 év pénzügy - IT - majd újra pénzügy "karrier" van a hátam mögött. Inkább csalamádé, vegyes vágott, mint karrier. Van egy átlagfizetéses excel melóm és visszanézve mindent mentettem a 10 év alatt hogy ennyi se legyen.

Ha egy picit is komolyabban veszem az építkezést, sokkal jobban fizető munkám lenne, sokkal kevesebb adóssággal és sokkal közelebb az én 'villanyszerelésemhez'.

Az volt a baj annó, ez mostanában fogalmazódott meg bennem, hogy komolyan vettem a "csak helyezkedj el valahol, legyen állásod" kitételt. Komolyan vettem és undorodtam is tőle az első perctől kezdve.

És, szerencsémre, legalábbis annak tűnt, olyan helyzetbe kerültem 2013-ra hogy bármikor válhattam állást, ugrálhattam a munkahelyek, szakterületek között.

Nagy kár volt.

Sokkal inkább a tudatos építkezést és aprómunkát, egyre jobban és jobban fizető munkahelyek megszerzését kellett volna kitűznöm magam elé.

Kellettek jókora bukások hogy ezen és a rossz mentalitásomon túllépjek és végre építkezni kezdjek és végre legyen realitása annak hogy valami hozzám testhezálloval foglalkozhassak a közeljövőben.

Ahhoz, hogy álmodozhassunk, előbb föl kell ébrednünk. Vagy valami ilyesmi.

Nézd el nekem kedves kérdező ha ezzel nagyon félrevittem a témát de talán ez is egy szelete a karriertervezésnek úgy általában. Nem szabad 1-2 éven belül, az első nehézségek után föladni ÉS egyúttal kézműves szalámikészítést tanulni (megint csak a példa kedvéért), ott hagyni csapot papot és nyomorba dönteni magunkat.

Mindent a maga idejében és ehhez kellenek a jó tervek és egyfajta alázat is.

Neked, nektek azt hiszem mindkettő megvan, le a kalappal érte.

Hány éves vagy? 40 körül? És mi lett volna a te szakmád?

Mert oké, nálam pl. se gyerek se barátnő nincs, így könnyen mondhattam egy viszonylag jó egzisztenciára hogy köszi, nekem ennyi elég volt. Nem volt az hogy nekem ételt kell raknom az asztalra.

Nagyon jó hogy megemlítetted a karrier tervezést! Ezt még egy picit tovább gondolnám, és mint pénzügyi területen dolgozó vagy megerősíted vagy cáfolod.

Baromi fontos hogy képben legyen az ember a személyes pénzügyeivel. Sajnos én későn kezdtem el foglalkozni vele, de ha már 18 évesen azt csináltam volna hogy a fizetésem csak 10%-át félreteszem már egy tök jó nyugdíj alapom lenne - kamatos kamat rulez!

Illetve ami nagyon fontos, ha az ember csinál magának egy cashflowt 1 évre, tud tervezni. Ideális esetben lesz megtakarítás.

Megtakarítás = lehetőség. Lehetőség a váltásra. Pl. köcsög a főnök? Rossz a munkahelyi légkör? Bátran felmondhatsz ha van tartalékod. Vagy ha csak újra vágysz.

Pl. vegyük most a kérdező esetét abban az esetben ha tényleg neki áll tanulni.

Mondjuk elkezd valami sori munkát. Legyen 250 nettó.

1 év múlva ez felmegy mondjuk 300-ra.

És itt jön a kulcs. Ha 250-ből kijön az ember, akkor nyugodtan tegye el a maradék 50-et. Ne inflálja el az életszínvonalát.

Nyilván mások a számok, de a lényeg hogy próbáljunk tudatosan hozzáállni a pénzhez, mert baromi sok időt, energiát teszünk bele hogy keressünk, de a megtartását fél vállról vesszük.

100%-ig egyetértek, megintcsak.

35 vagyok egyébként.

Barátnő: volt, az említett 10 évből 7-et együtt csináltunk végig. A végét nem várta meg, ami érthető.

(Ő is eltérített, na nem rossz szándékkal. Azt hiszem féltünk/nem tanultunk meg nyíltan megbeszélni teljesen prózai, valójában karrier témákat is. Kár volt.)

Pénzügy számvitel az eredeti végzettségem, a szakmát pedig nem írom le, túl kevesen vagyunk ahhoz :)

Szép és beruházásigényes, ha megélni akarsz belőle.

Ami nem baj, tudok rá félretenni. Már. Ez is a türelemre tanít. Addig is: a legjobb kikapcsolódás, még így, null költségvetéssel is.

Ha már spórolás, félrerakás. Igen, ha havi 10-zel indul az ember, azt is tegye félre, majd lesz az havi 100 is.

Ha megvan az a módszer ami pszichológiailag passzol hozzá, alkalmazza azt, de nem kell túlpörögni ezt se.

Engem egy valódi (a sokadik) válsághelyzet, kényszerített rá, hogy kidolgozzam a saját módszerem, ami azóta is működik.

Nem bonyolítom túl de valóban van egy havi büdzsé amihez képest ha plusz van, megy megtakarításba.

"Sajnos", amikor én kezdtem, nulla kamatoknál jártunk. Amíg nem szakadt el a cérnám, ment a spórolás így is. 2015-ben már milliónál jártam. (2 év munkaviszony után... nem rossz.)

A mai helyzet annyiban más, hogy ha jól csinálod, szinte láthatod pörögni a számlálót. Engem ez is tud motiválni, reálérték csökkenése ide vagy oda.

Szerintem nincs egyedüli üdvözítő módszer, azt kell megtalálni ami befogadható és eredményes is egyben.