Ha egy külföldön lévő magyar cégnél fogok majd dolgozni és magyar lesz a főnököm akkor elég a magyar nyelvtudás csak önmagában na persze később megtenulom az ország nyelvét de így van esély egy ilyen céghez bejutni?

"Azt hiszik, a „yes” meg a „no” elég lesz a bodloguláshoz."

Nem, az önmagában még valóban nem elég. De ha vannak mellé olyan képességeid, mint egy kis nyelvérzék, tanulási potenciál, talpraesettség, akkor ezek együtt már elegek lehetnek - feltéve, ha a kezdeti nyelvnélküli nehézségeken át tudsz lendülni. Olyan munkahelyet kell találni, ahol az egyes munkafolyamatok végtelenül le vannak egyszerűsítve. Ha azt bírod, akkor van esélyed.

Annyira kellett tudni az angolt regisztrálásnál, hogy a kérdőíven lévő kérdéseket legalább nagyjából helyesen ki tudd tölteni (bár a szövegezés agency-függő is volt). Honnan jöttél, mit dolgoztál, van-e vallásod (pl. muszlimokat eleve nem küldenek sertéstelepre, vagy ilyesmik). Elsőre nem sikerült, de maga a kérdőív elhozható volt, itthon kiszótáraztam hogy mi mit jelent rajta, és másnap gond nélkül kitöltöttem.

Első munkám egy mosodába szólított. Fél évig a középen, derékmagasságú futószalagon araszolgató félszáraz ruhagombolyagból ki kellett kihúzni egy inget, vagy ruhát, és azt az előtted megjelenő vállfaszerűségre felkanyarítani, gallért megigazítani, az ujjait kihúzgálni, felülről a második gombot begombolni (hogy ne fújja le a vállfáról a szárító szele), aztán elhúzni a kezem egy érzékelő előtt, amivel továbbküldtem a vállfát és bejött a következő. Bevitt egy srác, nagy elánnal magyarázott tört angolsággal valamit, de látta rajtam, hogy fogalmam sincs miről beszél. Így hát megmutatta hogy melyik lesz az enyám a 2x3-as állássorból, három ruhát megcsinált a szemem előtt, aztán megnézte hogy csinálom, intett és lelépett, ott hagyott magamra, öt idegen között. Olyan zaj volt, hogy nem is tudtam volna másokkal beszélni semmit se, de amúgy sem kellett, csak akasztgatnom egész délután, fél3-tól 10-ig, egy 10 meg egy 25 perces szünettel.

Szar volt? Annyira nem. Jó idő volt, nem volt büdös, kosz, csak zajos. De adtak füldugót, elviselhető volt. Két óra ácsorgás múlva már kezdett fájni a derekam, így fél seggel felültem a futószalag szélére, de úgy se volt valami kényelmes. A szünet után a második etapban elkezdett fájni a lábam is, először a talpam,

aztán később a vádlim is, aztán a harmadik etapban már a vállam is, rég nem tornáztam már annyit. De ki lehetett bírni. Inkább az unalom volt, amivel kezdeni kellett valamit.

Hamar megtanultam az automatikus mozdulatsort, kizártam a zajt meg a monotonitást, és azt számolgattam, hogy 6.50-es órabérben dolgozva, kényelmesen akasztgatva kb. 4 pennyt keresek egy ruhán. Aztán fél év után jött az előrelépés, már nem én akasztgattam, hanem én tömhettem a szennyest a mosógépbe, és én szedhettem ki a tiszta ruhát a mosógépből, és talicskázhattam el a futószalagok elejére! Remek.

10 hónapig dolgoztam ott, de a 10 hónap alatt megtanultam annyira a nyelvet, hogy már jobb munkákat is el tudtam vállalni. Ha nem tetszett a munkahely, amire kiküldtek, akkor munka közben vagy után felhívtam az agency-t, és elmondtam az ügynökömnek, hogy nem tetszik a munka, küldjön máshová. Egy óra múlva küldött egy új címet sms-ben, és másnap már másik munkahelyen kezdtem.

Tehát el lehet indulni nyelvtudás nélkül is, nem igaz, hogy nem. De az biztos, hogy óóóóriási előny az, ha beszéled is a nyelvet, ha tudsz kérdezni, észrevételt tenni, elmondani a problémád, megbeszélni dolgokat a környezetedben lévőkkel. Addig pedig el kell tudni viselni azt, hogy hülyének néznek, és akként is kezelnek. Hiszen nem érted, mit mondanak...