Kikre szokták azt mondani, hogy „Na, ez sokra vitte!”?

Az, hogy valaki "sokra vitte", pont ugyanúgy nem jelent semmi konkrét dolgot, mint az, hogy "sikeres", "befutott", stb. Ezek mind sommás összegzések, amik sokkal inkább szólnak annak az embernek a gondolkodásáról, aki mondja ezeket, mint annak az eredményeiről, akiről mondják.

Eleve nagyon szubjektív, hogy valakinek az anyagi, üzleti, karrier beli, magánéleti, érzelmi, egyéb dolgok közül mi mennyire fontos, mi mekkora sikerélménnyel tölti el. Ebben a helyzetben ráadásul akár extrém komoly különbség is lehet anyád és közted. Lehet, hogy te elégedett vagy a saját munkáddal, anyagi és egyéb helyzeteddel. De ha anyádnak születésed óta álma volt, hogy te majd jogász és aztán miniszter leszel, akkor hiába lett belőled világ híres orvos, vagy bankelnök, mert ő nem ezt tekinti a sikernek, amit kitalált számodra. Jobb esetben persze az emberek képesek helyén kezelni a dolgokat és meglátni a sikereket más irányokban és szerényebb szinteken is. Sajnos azonban nem mindenki képes erre.

Érdemes első sorban a saját igényeidhez és szempontjaidhoz mérni magad, illetve anyáddal megbeszélni, hogy ezeket fogadja el. Persze nem árt, ha ösztönöz, hogy többre vidd, komolyabb dolgokat érj el, de nagyon nem mindegy, hogy miben, mennyire és főleg hogyan teszi ezt. Ez a "bezzeg ő vitte valamire" inkább ártalmas, toxikus hatás. Erről lehet, hogy érdemes is lenne vele beszélgetned, de mindenképp érdemes lehet elolvasnod Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét, hogy saját magadban helyre tudd tenni az ilyen hatásokat.

Sokkal hasznosabb lenne, ha a "bezzeg ő vitte valamire" helyett inkább azzal próbálna ösztönözni téged, hogy "ha neki sikerült jogsit szerezni, neked is sikerülne", ha "ő is ki tudott tanulni egy szakmát és azzal ilyen jól tud keresni, akkor neked is érdemes lenne szakmát tanulnod, hogy jobban keress". Ehhez persze neki is többet kéne tudnia és jobban kéne hozzá(d) állnia. Sajnos az emberekre inkább jellemző, hogy "bezzeg neki sikerül, nekem meg nem, biztos ő jobb/okosabb/tehetségesebb ember nálam", pedig a legtöbb esetben nem a személyek minőségi különbségéről van szó, egyszerűen csak a tanulás és a vele eltöltött idő mennyiségével. A legtöbb dolgot meg lehet tanulni kellő mennyiségű tanulással. Nem mindenkinek sikerül bármit megtanulnia, de azért a legtöbb embernek a legtöbb dolgot sikerülhet. Csak a legtöbb ember még egészen egyszerű dolgok megtanulására sem veszi a fáradtságot.

Anyád valami alapján úgy gondolja, hogy amit ők elértek, az valami, miközben egyáltalán nem biztos, hogy ismeri eléggé a helyzetüket hozzá, hogy ezt helyesen meg tudja ítélni.

Pláne a mai közösségi média uralta világban a legtöbb ember életéről mások onnan értesülnek, amit magukról a közösségi oldalakon kitesznek. Mivel a legtöbb ember az ünnepnapokat, nyaralásokat, díjakat, sikereket, örömöket posztolja, mások leginkább ezeket látják belőlük. Semmit nem tudnak róla, hogy mekkora hitelekbe verték magukat azért a karácsonyi ajándékért, nyaralásért, mennyit güriznek, látja-e őket a család a szelfizéseken kívül is, stb.

De még ha nem csak a közösségi médiából ismeri a másik sikereit, akkor is valószínűleg egészen máshogyan beszélget vele a volt osztálytársad, egészen más mértékben avatja be az élete árnyoldalaiba, kudarcaiba, problémáiba, mint te, akivel jóval közvetlenebb lehet a kapcsolata. Ha meg ráadásul az osztálytársad anyjától hall róla, akkor pláne torzulhatnak az információk. Az osztálytárs anyja maga sem biztos, hogy minden árnyoldalt ismer, viszont kimondottan érdekelt lehet benne, hogy azokról kevésbé beszéljen, mert büszkélkedni akar a gyerekével, a sikereit hangsúlyozza, az árnyoldalakat inkább hanyagolja, mert sok szülőnek az a legfontosabb, hogy büszkélkedhessen a gyereke sikereivel (van aki akár túlzásoktól, vagy direkt hazugságoktól sem riad vissza, csak hogy nagyobbat mondhasson)...

Egy anonim fórumon írogató idegenek helyett próbálj inkább anyáddal beszélgetni, hogy mi alapján, milyen céllal mond ilyeneket.