IT karrierhez a következő motiváció mennyire elég: digitális nomádként akarok dolgozni?

Ez nem motiváció, ez cél. Nem is feltétlenül végcél, légy őszinte magaddal! Használhatod motivációként, de önmagában ez csak egy kis köd, nem az út a célodhoz, nem mond semmit a te megoldásaidról, és igazán nem mond semmit a te megoldáskeresésedről. Nem mond semmit rólad, mennyire leszel tkp rabja annak, hogy konkrét, általad jónak tartott pozícióban juss és juthass is nomád szintre, vagy hogy mi az a néhány tevékenységi kör, amiben a te befektetnivalóiddal viszonylag önmagukért is csinálnád a napi teendőidet. Nem mond semmit arról, mekkora megoldásgyár vagy, mennyire lennél magadra utalva optimális esetben (tehát mennyire hiszed a mesét, hogy nem kell csapatjáték), van-e korlátja a személyes fejlődésednek ezen az úton, stb stb.

Ezt a te olyanembered tudja magáról, vagy nem. Szerencsére semmi tanulhatatlan nincs se a növekedés-szemléletben, se a jó önkritikával éles önismerethez jutásban, ahol már egyfajta könnyedséggel ki lehet választani ténylegesen jó utakat, amiken hozzászokhatsz, hogy kb mindig győzöl, és ha nem, akkor is a jó tanulságokat viszed tovább. Azok a "jó utak" ezek, amik személyesen neked képesek azt nyújtani, hogy még a legdurvább hullámvölgyben, a semmi kedvem pillanat kellős közepén is csak mész, mert összességében akkor is jó, és akarod.

Szóval legyünk őszinték: a digitális nomádban összesen az a vonzó, hogy utazgat, felfedez, élményeket gyűjt, mint a lángoló tudásvágyú gyermek, aki végre meg is kapja a lehetőséget erre. Sok esetben ennyi is a megfejtés erre a motivációra: gyerekként valamiért kimaradt ez a fejlődésszakasz, és nem tudott visszahúzódni felnőttes érdeklődéssé. Azzá a felnőttes érdeklődéssé, ami egyébként a kiteljesedésedhez vezető első lépéseket fogja kiötölni személyesen neked, konkrét tapasztalataid alapján, amiket szándékosan és célzottan ezért gyűjtesz: megtalálni önmagad, megtalálni azt, amivel valami nem evilágit alkothatsz, akár életmű mértékben is.

Vagy fordítsuk meg: világutazás, egyfajta "örök nyaralás" közben ki a jó ég akarja kinyitni a laptopot csak azért, hogy másnak melózzon, vagy ami még szebb, hogy gyanútlanok csoportjait vezesse? Hogy néz már ki ez, akármelyik végéről is kell lesajnálni, nem?

Ha meglesz a számodra valóban helyes cél, akkor érdemes keresni rá élhető eszközöket, és kiválasztani az elsőt, hogy najó, csináljuk. Azt a barátod tudja a fejével, hogy neki mi mit jelent, mi mire kell, hogyan áll össze a terv, és persze az is, hogy kilép-e, mielőtt alkalma nyílna hozzászokni, hogy szinte mindig győz.

12-esnek minden sora arany.

Mit arany! Ötvös mester munka.

Szó, mi szó, nekem is van egy barátom :) aki egy szép napon, kb. egy éve, többek között a digitális nomád létért, fejébe vette, hogy online marketinges lesz. Bukás lett a vége. Anyagi és más csődök sorozata. Ma ugyanazt csinálja, mint a remek terv előtt. Fél év kiesés. A pénz ugyanannyi, mint a régi helyen, igaz, jó ha 75%-át éri az akkorinak. Ez is a tanulópénz része.

A legszebb az egészben, hogy voltaképpen már megvolt az a "jó út", aminek a kedvéért nomadizálni szeretett volna. Elképzelte, hogy marketingesként lesétál a műhelyébe, fúr-farag, a leendő 25-30 fontos órabéréért eszközöket vesz, mestereket látogat stb.

Hát, most gyári munkásként teszi ugyanezt, amennyire csak belefér. Közben a műhely sem állt le... szebben hullik a forgács és ugyanabban a darabban sokkal-sokkal több elmesélt történet lesz, mintha nem így lett volna.

Azért a kiesett fél-egy évért viszont kár.

Én azt javasolnám az ismerősödnek, a jelenlegi területén próbáljon meg először sok pénz csinálni. Amennyi energiát és időt a proginfó szakba fektetne, annyi energiából és idő alatt fogadni mernék, hogy a konkrét mostani munkahelyén is menni fog egy minőségi ugrás. Nem is kicsi.

Ha maga a munka, feladat, kihívások egyáltalán nem érdekelnek és csak a pénz, munka körülmények érdekelnek, akkor sokkal nehezebb lehet megtanulni és csinálni napról napra, mint akkor, ha érdekel, foglalkoztat, szívesen csinálod, vagy legalább nem utálod.

Az sem mindegy, milyenek a képességeid. Ha van kellő logikai, rendszer szemléleti gondolkodásmódod, sikerül elsajátítanod a szükséges dolgokat, akkor kevesebb nehézséged lesz. Viszont, ha nehezen fogadod be a tananyagot, nehezedre esik megtanulni, nem nagyon tudsz magadon erőt venni, hogy sikerüljön, akkor akár kín keserves is lehet a folyamat és akár komoly kudarcot is vallhatsz vele.

Ha kellően erős a motivációd, hogy te márpedig ezt a munkát akarod csinálni, így akarsz élni, akkor nem lehetetlen akár nehéz akadályokat is leküzdeni - de egyáltalán nem biztos, hogy megéri az erőfeszítéseket. Főleg mivel digitális nomádként nagyon sok más területen is lehet dolgozni, nem csak IT-ban. Valószínűleg az IT az egyik, hanem a legjobban fizető ezek közül, de távolról sem az egyetlen lehetőség az IT.

Minden esetre a terved jól hangzik, ha motivált vagy, akkor mindenképp érdemes belevágni és megpróbálni. Még ha nem is sikerül végigcsinálnod az IT karrierhez szükséges tanulást, akkor is egy csomó hasznos tudást, szemléletmódot szedhetsz menet közben magadra, amiket akár más területen dolgozva is tudsz hasznosítani, mert szélesítik a látóköröd, világlátásod.

Sok sikert! Ne add fel!

Én bátorítalak!!!

Az a pár év így is elmegy, meg amúgy is.

Teljen értelmesen.

Tök mindegy, hány éves vagy, ha ambicionál, akkor feltétlenül tanulj, szerezd meg a szakmát.

Én 40 évesen kezdtem el a közgáz diplomám mellé felvenni a jogi egyetemet. Nem bántam meg! Sőt.